Oldal 66 [66]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN a krisztusi örök királyságban pedig a tanítványok és a megkereszteltek részesednek,””” A költői színház térbe írt központi metaforáinak elemzésénél is fontosabbnak tartom Frye egzisztenciálisnak vagy eksztatikusnak nevezett metaforáját, amely centruma a cselekvő állapot. A bibliai metaforák színpadra alkalmazása mellett az előadások megtekintése során a befogadóban cselekvés jöhet létre az alkalmazott metaforarendszer hatására. Frye Az Ige hatalma című könyvében a metaforát az A=B megfeleltetessel hatärozza meg.”'® Meglätäsa szerint e tröpus jelenteskepzö ereje az egész textusra kiterjed, ugyanakkor több mint egyszerű beszédalakzat: felfüggeszti a jelentő és a jelentett között létrejövő konvencionális viszonyt, segítve a befogadót abban, hogy a mű befogadása során bizonyos dolgoknak új jelentést is tulajdonítson. A kanadai tudós már Kettős tükör című írásában kifejti a metafora részvételre ösztönző erejét (amely a leírt vagy kimondott szavakat meghaladva azonosítja A-t és B-t), későbbi kötetében azonban a metaforikus működésnek identitásalakító funkciót is tulajdonít: ,,...metaforahasználatnak azt a kiterjedését, amelyben a szavak már nemcsak egy dolgot azonosítanak egy másikkal, hanem mindkettőt valami olyasmivel, ami belőlünk származik: valami olyasmivel, amit nevezzünk időlegesen egzisztenciális metaforänak.””!? Ertelmezesemben ezt a metaforatipust a befogadó hozza létre az előadás megtekintése során a rendezés szimbólum- és utalásrendszere alapján. A nézőben kelthet életre tapasztalatot, hiszen belőle származik. Bécsy Tamás A líraiság és a mai dráma című tanulmánysorozatában többször ír arról, hogy a drämai müveket díszítő líraiság eszközei közé tartozhatnak a szöveg nyelvezetének szépségei, a lírai hangulatot teremtő jelenetek, a lírai betétek (zeneiség). Megfigyeli azt is, hogy a líraiság kísérőjeként az alkotásokból eltűnik a jellem- és konfliktusábrázolás, ehelyett különféle hangulatok és lelkiállapotok jelennek meg a darabokban.?? Mindezek a vonások megtalálhatók Vidnyánszky és Visky színházi világában, ahogy ez a továbbiakban kifejtésre is kerül. Mindkettejükre jellemző a hagyományos drámaszövegek mellőzése, pszichologizáló színházi attitűd elhagyása, a hagyományos cselekményvezetés és konfliktus hiánya, az oksági összefüggések kibontásának háttérbe szorítása. A nevükhöz köthető színielőadásokban ezek helyett asszociációk által létrehozott feszültségteremtés, a színpadkép montázsszerű váltakozása, a hangulatok és állapotok kifejtése, a kitágított pillanatok, az időtlenség érzékeltetése és a 217 Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, VI., Budapest, Szent István Társulat, 2001, 805. 218 Frye: Az Ige hatalma, 117. 219 Uo., 109. 220 Bécsy Tamas: A liraisag és a mai drama, Jelenkor, 14. évf., 1971/6, 528-538. + 64 +
