Seite 63 [63]
OCR
PILINSZKY JÁNOS SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA belül helyezem el. Visky színházi világa és Vidnyánszky rendezéseinek némelyike Pilinszky költői és liturgikus színházához hasonlóan a transzcendenciát próbálja szóra bírni a színpadon megvalósuló rituális esemény megteremtésével. Mindketten a szenvedéstörténetet, az egyetemes passiót és az ebből való szabadulástörténetet, vagyis a Szentírás alapszituációját idézik fel egy újnak tekinthető — valamint poétikus eszközöket alkalmazó - színházi formanyelv segítségével. Színházi világuk jellemzőit ezért a továbbiakban Pilinszky színházeszményének meghatározó vonásai — költészet, metaforahasználat, szimbólumhasználat, ritualitás, liturgikus jelleg, krisztusi alászállás és felemelkedés; Visky esetében a becketti dramaturgia alapján tematizálom. Pilinszky színházesztétikájának nem az evangéliumok ismétlése a célja, hanem egy performativitást magába foglaló esemény létrehozása — amelyben test (és ezzel együtt a megtestesülés) központi helyet foglal el — külön fejezetben fejtem ki az emberi test előadásokban betöltött szerepét. Alátámasztani törekszem továbbá, hogy a Hankovszky által részben művészetfilozófiai rendszernek tekintett evangéliumi esztétika Visky színházi világában valóban összefüggő és kimutatható rendszerként van jelen, valamint mindkét színházcsinálónál törekvés az evangéliumi esztétika eszményének megvalósulása a színielőadásokban. + 61 *
