Oldal 59 [59]
OCR
PILINSZKY JÁNOS SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA Pilinszky Sheryl Suttonnal folytatott beszélgetéseiben Wilson színháza kapcsán több alkalommal említi a csöndet mint a poétika hordozóját. , (A] költői szó lényege szerint beszédes csend, amihez mérten minden egyéb üres fecsegés. Vagyis: a költészet jelenléte akkora csönd a színpadon, amit semmiféle szóval nem lehet elnémitani.”!*? Ez a beszédes csend nem tesz mást, mint elnémítja a befogadó szubjektumát és a transzcendencia nyelvét szólaltatja meg. Az emberi nyelv által megfogalmazhatatlan valóság érvényre juttatása ez, amely a szemlélődő elmélkedésekhez közelít. Nem a vákuum, hanem a totalitás csendje. Schein Gábor megfogalmazásában a csend a transzcendens közelség megfogalmazásának egyik formája: , Tehát a hallgatás nem üresség vagy kiüresedés, hanem az elérhetetlen telítettség kifejeződése.""" Mészáros György szerint a színház, ahogy a költészet is, a csend által beszél, és a költői szó Pilinszkynél , elliptikus természetű: lényege szerint beszedes csönd. Az »üj szinhäz« pont ennek a csöndnek a tere." A BECKETTI DRAMATURGIA Maczak Pilinszky Urbi et orbi dramajanak kérdésfelvetését és sakkmotivumait a Beckett-dramakhoz kapcsolja, és parhuzamba Allitja a dramat A jatszma vége című alkotással. , A történetet sakkjátszmában elbeszélve: a fehér pápa sakkot kapott, ám egy adott lépéskombináció segítségével mattot adott a fekete pápának. Ez az értelmezés magyarázza a fekete pápa indokolatlanul gyors és hirtelen halálát."? Maczák több alkalommal említi azt is, hogy a költő tudatosan foglalkozott Beckett alkotásaival, így azok hatást gyakoroltak drámaírói tevékenységére és színházról való elképzeléseire. Jelzi ezt Pilinszky drc-ámáiban a mozdulatlanság állapotának hangsúlyozása, a megmerevített léthelyzetnek ábrázolása, a második világháború hatásainak befejezhetetlensége, valamint a matthelyzetre jellemző váratlan fordulatok bekövetkezése. Pilinszky szerint Beckett metafizikai hiányt, agonizáló világmodellt ábrázoló, a lét legfontosabb kérdéseivel foglalkozó színháza azt a lelki, fizikai mélységet tekinti kiindulópontnak, ahol az emberi racionalitás már véget ért. Az abszurd pont 199 Pilinszky: Széppróza, 126. 200 Schein Gábor: A csend poétikája Pilinszky János költészetében, Jelenkor, 39. évf., 1996/4, 358. 201 Mészáros: Pilinszky János színházesztétikája, 52. 202 Maczák: Papírdarabok, 125, 130. « 57 ¢
