Oldal 58 [58]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN torkollik. Pilinszky színházeszménye a költői eszközökkel megfogalmazott, színházban újraélt rítus nyelvén kelti életre a központi metaforát: Tudjuk jól, az játszódik itt le, ami a Golgotán. De Isten különösen szép gondolata, hogy nem kényszerít bennünket áldozata naturalista átélésére, hanem azt mintegy művészi megfogalmazásban nyújtja felénk. A tiszta lényeget a rítus nyelvén. És ez a tiszta lényeg nem távozik teljesen az oltárról. Hasonlíthatatlan csendje ott marad az oltárterítőn, mely egyszerre abrosz és halotti lepel, ahogy az oltár is egyszerre asztal és koporsó." A költő megtapasztalta, hogy a transzcendens közelségének kifejezése — költészetben és színházban is — a maga teljességében lehetetlen, csak a nyelv artikulálatlansága képes ezzel kapcsolatosan bármit megfogalmazni. ,, Bébi szintje alatt nincs vjogomx egyetlen szót is kimondani”'” - irja. Pilinszkyröl köztudott, hogy nagynénje egy gyerekkori balesetnek köszönhetően nagyon nehezen tanult meg beszélni. Verseinek szikársága, sűrítettsége, költői eszközeinek szűkössége, drámáinak versszerű tömörsége, elhallgatásos, kihagyásos technikája arra hívja fel a figyelmet, hogy számára a dadogás ars poeticaként is értelmezhető. A költő drámáinak nyelve verseivel rokonítható, dialógusai szűkszavúak és töredékesek, sok esetben inkább szabadversre emlékeztetnek, nem a hagyományos dramatikus textusra. A KZ-oratórium központi metaforájáról írt szöveg Fabula címen önálló versként is megjelent, és a mai napig Pilinszky egyik legismertebb alkotásaként tartják számon." A nyelvtelenség állapota a költőnél visszatérő motívum, a rá nagy hatást gyakolró Simone Weilre hivatkozva utal arra, hogy a nyelv önmaga teljességével sem tudja leírni a végső igazságot, de ez utóbbi közvetítéséhez nincs is szükség a nyelv totalitására."" Ugyanakkor az evangéliumi esztétikának alárendelt költészet és színházi eszmény a nyelvtelenség állapotán keresztül hajt végre performatív cselekményt: a költő, a szerző, a rendező és a színész — a létrejövő előadáshoz hasonlóan -— felszámolja és átengedi önmagát egy másik létsikba, azaz, Weil kifejezésével, ,visszateremtést" hajt végre," és kiüresíti son önmagát annak érdekében, hogy később új jelentésstruktúrát alkothasson. 14 Pilinszky: Publicisztikai írások, 261. Pilinszky: Naplók, töredékek, 109. Pilinszky: Szeppröza, 219-220. „Szerinte a nyelv legtökeletesebb alkalmazäsa se tudja kifejezni önmagäban a teljes igazsägot, viszont a megélt igazság birtokában a legszegényebb dadogás is elegendő a valóság és az igazság közvetítésére." Pilinszky: Publicisztikai írások, 679. Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 33-40. 19: a 19 a 19 XN 19: 00 s 56"
