Oldal 55 [55]
OCR
PILINSZKY JÁNOS SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA változás, "" az isteni jelenlét megtapasztalása — és Krisztus megtestesülése — által az átváltozás valóban megtörténik, ám ennek felismerése és átélése elsősorban a jelenlevők lelkében, majd ezt követően tetteikben, cselekedeteikben válhat érzékelhetővé. Ahhoz azonban, hogy a transzcendens jelenlét (akár a színpadon, akár az oltár közelében) eseményszerű találkozást teremtsen, a közönség rítusba való belehelyezkedésére és aktív részvételére is egyaránt szükség van. Vagyis a jelenlevők szempontjából mind a szentmise, mind a színházi előadás performatív aktusnak tekinthető annak ellenére, hogy a szentmisén egy összetartozást érző közösség van jelen, a színházi előadás terében pedig egy heterogén közönség. Saskia Fisher kifejti, hogy szentmisének és színháznak vannak közös párhuzamai, méghozzá bizonyos rituális, liturgikus cselekvések végrehajtásán keresztül, amelyek szimbolikus értelműek. Hangsúlyozza, hogy a profán és vallásos rítusok mindig azt a momentumot nyomatékosítják, amely az adott közösség számára meghatározó.""§ Pilinszky a KZ-oratórium előmunkálataiban a készülő színdarab részeit a szentmise egyes részeinek felelteti meg, valamint az oratóriumban Krisztus keresztáldozatának történelmi ismétlődését látja."" A költő az oratóriumban a megölt farkast az oltáron levő Krisztussal azonosítja: , Nagyon messze és egészen közel a kőasztalon feküdt valaki." A szentmise evangéliumi részének a kőasztalon megölt farkas története feleltethető meg, az átváltozásnak pedig a KZ-lakók elbeszélései arról, milyen volt a haláluk, a lágerlét előtti élet. Az oratórium központi metaforája a kőasztalon fekvő farkas, Maczák részletes elemzése alapján ebben a képben , egy halott látványa lényegül monstranciává"."" Véleményem szerint a költő oratóriumának halott szereplői, az Öregasszony, az R. M., a Kisfiú csak a szentségtartóban megjelenő halotthoz, a mű központi metaforájához viszonyítva értelmezhetők. Az oratóriumban megjelenő alakok halál utáni léte és halálukat megelőző élete csak a vele való párhuzamba állítás során nyerhet értelmet. Amellett, hogy Pilinszky a színházi előadást a katolikus szentmisével 17 Hankovszky Tamás: Pilinszky János evangéliumi esztétikája, Teremtő képzelet és metafizika, Budapest, Kairosz, 2011, 243. „In the Christian liturgy, for instance, all. actions have a symbolic meaning and are performed as significant gestures. Likewise, the Bible is held up high for all to see in the Roman Catholic Mass. It is not just a book; it is a sacred text that deserves special awe and attention. The outstanding status of the Bible is indicated by the theatrical way in which it is staged (you have to literally look up to it, and it is addressed as a »holy text«, »the word of God«). As a result, rituals mark themselves out as striking and important actions that differ from everyday life while also gaining 178 a special kind of seriousness and solemnness.” Johanna Domokos — Eniké Sepsi (eds.): Poetic rituality in theater and literature, Budapest— Parizs, KRE-LHarmattan, Karoli Kényvek, 2020. 19 Pilinszky: Naplók, töredékek, 20—21. 180 Pilinszky: Széppróza, 219. 181 Maczák: Papírdarabok, 65. +53 +
