Oldal 46 [46]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN rendezés szcenikája, térhasználata, a szövegbeli utalások sokfélesége, valamint a színészi játék is. A budai étterembe visszatérő szereplők Bagossy rendezésében már-már egy profán szertartás részeként merülnek alá az éjszakába, és élik át újra életük megterhelő eseményeit. Visky megállapítása szerint az Asztalizene is egyike az olyan színházi nyelvet alkalmazó daraboknak, , amelyek esetében a teatralitás immár nem a realista vs. stilizált sztanyiszlavszkiji oppozícióján nyugszik, hanem a színházi nyelv anyagában megjelenő dramaturgiai javaslat a színházi forma lehetőségeire irányítja a figyelmet."? A Vidnyánszky és Visky által költőinek vagy poétikusnak nevezett színház definíciója nem egyértelmű, jelentésmezeje disszeminál, a különböző megközelítések egyetlen közös vonásaként többnyire a naturalista, realista színházi nyelvhasználat elkerülését említik meg. Kozma András dramaturg meglátása a költői nyelvhasználattal bíró előadásokról: , Ha mi úgy gondolkodunk a valóságról, hogy - platóni értelemben -— a szemünk előtt, vagy az érzékeink által megtapasztalható valóság mögött, lehet, hogy van egy mélyebb, egy tágabb valóság, az ideák valósága, akkor nem elegendők azok az eszközök, amelyeket a realista színház használ." Visky ennél élesebben fogalmaz, amikor a következőket írja Borbély Szilárd, Márton László, Térey János vagy Tolnai Ottó színpadra adaptált drámáiról: , Ami tehát, nézetünk szerint, ellenáll a drámai költemények vagy általában a verses dr-rámák színpadi megszületésének, az a lélektani realista dominancia, valamint a zsurnalisztadokumentarista fétis..." Értelmezése szerint bár a magyar drámatörténet során számos drámaköltemény született, ezek színpadi ábrázolása csak kevés esetben élt a színpadköltészet adta lehetőségekkel. Pavis a realista ábrázolásról és előadásról azt írja, hogy ,képes az ember pszichológiai és társadalmi valóságának objektív visszatükrözésére", a színpadi miliőt a valósághoz való hasonlóság maximális igényével teremti meg, az illúzió lerombolására hivatott dialógusai az adott korra jellemző nyelvhasználatot hordoznak, a színészi játékban spontaneitás és naturalizmus uralkodik, a színpad megrendezése megtartja a jelentő (színházi kifejezőeszközök) és jelentett (mondandó) távolságát, történetmesélésére az ok-okozati viszonyok feltárása és a linearitás jellemző." A lélektani realista színházi nyelvvel opponálva a költői színház nyelvhasználatát a fent leírtak alapján a következőképp határozom meg a poétikus színház legfőbb jellemzőit: erőteljes zeneiség, a hagyományos 42 Visky: Mire való a színház?, 57-58. 43 Idézet Kozma Andras dramaturgtól. Zsukovszkij — Szénási — Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal - A titkok kapuja, szerk. Prontvai Vera, Budapest, Maria Radio, 2015. https://www.mariaradio. hu/musor/554/A_titkok_kapuja (Letöltés: 2020. október 23.) 14 Visky: Mire való a színház?, 58. 145 Pavis: Szinhäzi szötär, 349-351. + 44 »
