Oldal 44 [44]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN A szövegek ezen szintje a Logosz mint apofatikus beszéd, a költői szó tere, melyben felfüggesztődik a leírt szóban rejlő óhatatlan redukció, s a szó újra a beszéd része lesz, megszabadulva a tárgyiasultságban rejlő stabilitástól, az egysíkúságtól, a linearitástól, visszanyeri az írásbeliség előtti multimediális létezését, virtuális valóságainak komplex egyidejűségét."?? Valére Novarina költői színháza más irányból közelít a poétikus színház eszményéhez. A francia alkotó rendezett Debrecenben, valamint több előadását mutatta be a Nemzeti Színház." A francia szerző jelentős szerepet tulajdonít a szavaknak: a költői, teremtő, életre hívó szó rendezéseiben is különböző szinteken mutatja fel önmagát, visszaszerezve ezzel a létezésben való elsődlegességét. Sepsi értelmezésében Novarina színháza a Logosz visszhangzását a térbe engedi: a szavak és a beszéd segítségével a nyelv a színész passzív aktusán keresztül megcselekszi önmagát, így a szöveg a színész testén át újraíródik, ismét életre kel: „A szinész mint imitatio Christi szétabrazol (»dé-représente«) és lerombolja az emberi bálványt." Bár az eddig felsorolt nemzetközi alkotók mindegyike a költészet és színház összefonódásával kísérletezik, színházi formanyelvük jelentősen eltér egymástól, törekvéseik mélye ugyanakkor alapvető hasonlóságokat mutat: a spirituális szféra közelhozását a költészet (színpadra írt) nyelvével próbálják elérni. Az általuk létrehozott alkotások szétfeszítik a színházi nyelv kereteit és szintetizálják a nyelvtöredékek egymástól elkülönböző hangjait, a színpadi beszéd pedig a színház versszerű megszólalását vonja maga után, és átlépve a megszokott verbalitás határát, metaforikusságra törekszik. Erős érveket a költői színház mellett a magyarországi recepció mindeddig nem tudott felsorakoztatni," a színház és költészet kölcsönhatásával foglalkozó magyar színháztörténeti fejezetek gyakorisága elenyésző a magyar recepcióban. Sin Edina megállapítása szerint ,,A klasszikus magyar szinhaztorténeti és elméleti munkákat vizsgálva tehát látható, hogy a magyar dramaturgiai hagyományok 13: a Kukucska Csilla: Találkozás önmagunkkal a csend , zónájában" (Viktor Rizsakov színházi nyelvéről), Szcenárium, II. évf., 2014/5, 27—36. A Képzeletbeli operett c. előadásra 2009-ben került sor Debrecenben, 2010-ben az Odéonban is bemutatták. A Nevek erdeje 2016-ban volt megtekinthető a MITEM-en, az Imígyen szóla Luis de Funés előadást szintén 2016-ban mutatták be a Nemzeti Színházban a MITEM keretein belül. Sepsi: Kép, jelenlét, kenózis, 136. Bécsy Tamás is bajba kerül T. S. Eliot Koktél hatkor c. alkotásának Várszínházban történt bemutatója kapcsán: , Mivel a dramanak a legbensdébb szintje a szinjatékban nem képes megnyilatkozni, ami a műből megnyilatkozik, az a szerelmi kapcsolatok kérdésköre, amely - most 13: s 13: a 13 a már innen nézve - mégis több, mintsem annyi, hogy kinek ki volt a szeretője, és hogyan békélt meg." Bécsy Tamás: Ami megnyilatkozik, és ami rejtve marad, Színház, 20. évf., 1987/7, 29. AQ ¢
