Seite 35 [35]
OCR
KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS AZ EURÓPAI SZÍNHÁZBAN a történelem nagy eseményeit haláltáncszerűen fűzi össze, amelyben az Úr szeretetteli iróniával kíséri figyelemmel az egyén küzdelmeit. Az utolsó vacsora asztalát idéző egyetlen díszletelem az egész előadást végigkíséri, a rendezés centruma pedig Éva várandóssága: a születendő gyermek az, aki feltámadás előtt álló, maszkot viselő halottak — emberiség — életének értelmet ad. A Faust és a már említett Madách-mű kapcsán Visky András (az utóbbi előadás dramaturgja) írja: ,A színház Purcárete számára lét- és létezéslaboratórium. Egyetlen kérdés izgatja tulajdonképpen, bármihez nyúlna, ez pedig a megvältäs.”” ELNÉMULÁSBAN SZÜLETŐ TRANSZFORMÁCIÓ Fischer-Lichte A performativitás esztétikája című könyvében hosszasan elemzi a performatív folyamatot, a transzformáció meghatározását viszont nem részletezi mélyrehatóan. A személyben levő átváltozás vizsgálata a kezdetektől kíséri a színházat, konkrét meghatározások definiálására viszont a színházértők nem vállalkoznak, vélhetően a szubjektumban törtenö ätvältozäs „merhetetlensege” miatt. A befogadäst gätlö vagy segitö tenyezök vizsgälatäval elsösorban a szinhäzszociolégia — és ennek sajátos módszertana — foglalkozik. (A Károli Gáspár Református Egyetem Művészettudományi- és Szabadbölcsészeti Intézetében zajlanak is ilyen jellegű vizsgálatok.) Az, hogy az adott térben együtt lévő résztvevőkben mi játszódik le valójában, nehezen verifikálható. Visky megfogalmazásában: , A műalkotás kivonja magát a mérhető dolgok rendjéből. Mert nem az érthető, hanem az érthetetlen; nem a mérhető, hanem a mérhetetlen a műalkotás világa.""" Utal továbbá arra is, hogy a színházi előadás esetében ,a legértékesebb jele az előadás valódi hatásának, az a visszatérő néző." Visky a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott székfoglalöjäban ismertette az általa elgondolt transzformáció körét, "? amelyet kulcsfontosságúnak tekintek a kortárs rituális színházi előadások elemzésekor, hiszen, ahogy ez korábban már ismertetésre került, a rituális folyamat legfontosabb eleme az átváltozás. A transzformációs folyamat ismertetésekor Visky azt az eljárást ragadja meg, amely a színielőadás jelen idejében zajlik, és az adott térben % Uo., 218. 100 Uo., 234. 11 Uo., 70. 12 Elhangzott 2016. március 2-án az MTA Székház Kistermében Mi a dramaturg? A névtelenségben rejlő alkotói szabadság címmel. A székfoglaló vázlata interneten is megtalálható: https://mta. hu/data/dokumentumok/szima/szekfoglalok/Visky_Andras_Mi_a_dramaturg.pdf (Letöltés: 2021. október 27.) 933 e
