Oldal 23 [23]
OCR
A KÉT ALKOTÓ PÁLYAKÉPE tapasztalataikat írásban is megörökítették, Visky Ferenc Fogoly vagyok" című műve 2002-ben, Visky Júlia Az Úré a szabadítás" című alkotása 1986-ban látta meg először a napvilágot magyar nyelven. Az édesanyával együtt töltött többéves fogság, valamint az édesapa lelkészi hivatása mély hatást gyakorolt a kolozsvári íróra, aki Visszaszületés című drámája kapcsán egy ószövetségi történetet és édesapja erről szóló prédikációját felidézve így nyilatkozott: a drámában olvasható a vörös szőrű tehén feláldozása, , amiről apám prédikált egyszer gyermekkoromban, nekem meg az volt a most is felidézhető érzésem, hogy a megvältäsunk olyan közel van hozzánk, hogy már ki sem kell mennünk a templomból." A politika által előidézett fogsághelyzet Visky András alkotásaiban egzisztenciális méretűvé tágul, alapját az édesanya és a gyermekek barakkban átélt tapasztalatai képezik. A bezártság élményének művészi megfogalmazása, dramatizálása Visky legtöbbet játszott és legtöbb helyen bemutatott darabjában, a Júlia? című monodrámában jelenik meg legerőteljesebben. Az édesanyának emléket állító alkotás Timothy Bentch felkérésére íródott, központi mozzanata a hét gyermekével kitelepített anya halálélménye. A szerző elmondása alapján a Júlia számára ott kezdődik, amikor édesanyja a lágerben szívinfarktust kap, , még nincs a teljes klinikai halálban, de gondolatban már belehelyezték őt az üres sirba” A Szent Ágoston vallomásaihoz hasonló, színpadra szánt soliloguium, amelyben a traumát átélő nő legnagyobb kudarca a tehetetlenség, a gyermekekről való gondoskodás bizonytalansága és kiszámíthatatlansága. Az elmélyült imádságot tükröző darab alcíme Párbeszéd a szerelemről, vagyis utalás arra, hogy a főszereplő állandó belső dialógust folytat börtönbe zárt férjével és Istennel, aki szótlanul tűri, hogy ez a helyzet fennálljon. A szabadversben írt alkotás tanúság a túlélésről: a halál átlépésének egyetlen lehetséges útja a kiszolgáltatott emberi élet átadása egy őt meghaladó transzcendens erőnek. Júlia számára nem maradt más, csak a remény, és a mély istenhitbe való kapaszkodás, ezek segítségével tudta átértelmezni, új megvilágításba helyezni fogságba vetett létét és kiszolgáltatott élethelyzetét. Viskyt idézve: , Meg kell élni a totális tehetetlenséget, s akkor az ember a helyzet végletes, odaadó, maradéktalan megélésében valamikeppen ätvältozhat.”’* A Julia az első magyar dráma, amely meghívást kapott New Yorkba, a Nemzetközi Fringe Fesztiválra, a világ számos pontján bemutatták, mai napig Visky legismertebb alkotása. Köszönhető mindez talán annak, ® Visky Ferenc: Fogoly vagyok, Kolozsvár, Koinónia, 2002. 50 Bagi Lászlóné — Visky Ferencné: Az Úré a szabadítás, Budapest, Primo, 1989. 51 Visky András: Ki innen, Kolozsvár, Koinónia, 2016, 338. "2 Visky András: Júlia. Párbeszéd a szerelemről, Budapest, Fekete Sas — Magyar Rádió Rt., 2003. 53 Sipos: Mint aki látja a hangot, 27. 54 Uo., 32. + 21°
