Oldal 9 [9]
OCR
ELŐSZÓ me Hálával tartozom Sepsi Enikőnek, aki első találkozásunk alkalmával e kötet témáját — költészet és ritualitás összefüggéseinek vizsgálata a kortárs magyar színházi alkotók körében, különös tekintettel Pilinszky János színházi víziójának továbbélésére — javasolta, majd a Károli Gáspár Református Egyetem akkori dékánjaként befogadott a Rítus, Színház és Irodalom Kutatócsoportba, hazai és nemzetközi lehetőségeket teremtve a kutatott téma bemutatására, megvitatására. Hálás vagyok neki azért is, mert meglátásaival, javaslataival éveken keresztül kitartóan segítette kutatásaimat. Köszönöm Radvánszky Anikónak és Ádám Anikónak a kötet szerkesztésére vonatkozó iránymutató meglátásait. Örömmel gondolok a Nemzeti Színházban tevékenykedő dramaturgokra — Kozma Andrásra, Pálfi Ágnesre, Rideg Zsófiára, Szász Zsoltra és Verebes Ernőre —, akik munkámat segítették, köszönöm továbbá Vidnyánszky Attila bizalmát és barátságát. Hálás köszönet Rákóczy Anitának, aki a fejezetek írására noszogatott, és kezdetektől fogva bátorított. Hálával fordulok családtagjaim felé, akik időt és lehetőséget biztosítottak arra, hogy a kötet megszülethessen. Szeretettel gondolok P. Kiss Menyhért ferences szerzetesre, aki elindított az úton, és köszönöm Visky Andrásnak, hogy dolgozatom írása közben tekintetét töretlenül rajtam tartotta, és tanítványának fogadott. Áldásnak tartom, hogy írásom jelentős része az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és a pápalátogatás, valamint Pilinszky János születésének 100. és halálának 40. évfordulójának éveiben született. Érdekes, de nem véletlen egybeesésnek tartom, hogy a dolgozat leadásával majdnem egy időben a Károli Könyvek sorozata több színházi tematikájú könyvet jelentetett meg, amelyek a Rítus, Színház és Irodalom Kutatócsoport eredményeit hivatottak bemutatni. A Károli-egyetemen zajló műhelymunka évek óta olyan szaktudományi inspirációt ad, amely biztos hátteret teremtett ahhoz, hogy Pilinszky János színházeszményét több kortárs alkotó munkásságában felismerjem.
