Oldal 119 [119]
OCR
A DE VITA UTÓÉLETE Fordításain túl Ficino orvosi tematikájú írásai: a De vita és a Consiglio contro la pestilenza latin verziója voltak a legnépszerűbbek Európában, és hatásuk, ha szünetekkel és áttétekkel is, a romantikáig rendkívül jelentősnek mondható. Különösen a melankólia és a tehetség összefüggésének Ficino által felújított aristotelési tana vált divatossá a 16—17. században. Később, egy évszázadnyi feledés után a 19. századi romantika eszményében ismét az érdeklődés középpontjába került ez a gondolat. A De vita korai kiadásai elsősorban Velence, Párizs és Bázel nyomdáiból kerültek ki, így várható volt, hogy a hatásterület is első körben ezek köré koncentrálódjon. A DE VITA TOVÁBBÉLÉSE A 16. SZÁZADBAN Daniel Pickering Walker a Spiritual and Demonic Magic: From Ficino to Campanella című, mára már klasszikusnak tekintett művében elemzi a De vita coelitus comparanda nyomán keletkezett mágiával kapcsolatos kora újkori irodalmat. Klibansky, Panofsky és Saxl pedig szinte minden, a témával foglalkozó kutató által hivatkozott könyvükben szintén elemzik a melankólia és a szaturnikus jellem ficinói tárgyalásának továbbélését a művészetekben, különösen Dürer rézmetszetein.?" Giancarlo Zanier a reneszánsz orvoslás platonikus irányvonalairól írott cikkében úgy fogalmaz, hogy az egész (Ficino utáni) , okkultista" hagyományra jellemző az újplatonizmus felé hajlás. Írásában a Walker által bemutatott szerzők közül Symphorien Champier (1471—1539),?"! Jean Fernel (1497-1558), Paracelsus (1493-1541), valamint ket követöje: Jacques Gohory (1520-1576) es a dan Peder Sorensen (1542-1602) munkässägät vizsgälja. Valamennyiben így vagy úgy megtalälja Ficino De vita-beli tanitäsainak nyomait, akär ügy, hogy vitäba szällnak vele, akár pedig az általa vázolt újplatonikus orvosi filozöfia tovabbgondoläsa »0 Klibansky-Panofsky-Saxl: Saturn and Melancholy. Ficinöröl a 254-274. >51 B. P. Copenhaver: Symphorien Champier and the Reception of the Occultist Tradition in Renaissance France, Den Haag, Mouton, 1978. + 117 +
