Seite 118 [118]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN fogadni magunkba ezekből, annál tovább is fogunk élni. Éljünk tehát szélesen, vidáman, kicsinyességtől, szorongásoktól mentesen! Minden nap örömmel éljük meg a jelent! A folyó ügyeken való aggódás elrabolja a jelent és a jövőtől is megfoszt. A jövő tudni vágyása a múltba ragad. Sőt, még azon se gyötrődjünk, hogy minél inkább elkerüljük a gondokat. Kedveljük a gondtalanságot! Ezt nem papi mivoltában tanácsolja Ficino, hanem orvosként. Ugyanis szerinte ez minden orvoslás egyedüli élete és alapja, amely nélkül minden gyógymód halott. Ficino két apológiája Az asztrológia -— elsősorban személyes sorsot érintő — jóslásra történő felhasználása ellen az ember szabad akarata védelmében több tudós és filozófus is tiltakozott: Plótinostól kezdve Ágostonon,?" Aguinóin és Ficinón át egészen Picóig,?"? hogy másokat ne említsünk. A kora keresztény egyházak asztrológia elleni harca egészen az egyházatyákig megy vissza: minthogy a bolygóprincípiumok egyben antik isteneket is jelöltek, nem is tudtak másként tekinteni rá, mint pogány istenek kultuszára. Mindazáltal láthattuk, hogy az asztrológiának a középkor és a reneszánsz folyamán nagy számban voltak művelői az egyház berkein belül is, gondoljunk pléldául a korábban említett Regiomontanusra, akit Béssarión bíboros támogat Ptolemaios-fordítása elkészítésében. Az asztrológia orvosi felhasználása és a jelentős események (templomok alapítása, hadivállalkozások megkezdése stb.) kedvező időpontjait meghatározó művelése ellen tehát számos egyházfőnek nem volt ellenvetése, mi több, a legtöbb uralkodó udvarában alkalmazták is. A mágia iránti érdeklődés azonban komoly ellenérzéseket szított. Ebből fakad, hogy Ficino a mű befejezésével két apológiát is ír két egymást követő napon: 1489. szeptember 15-én és 16-án. 248 Augustinus: De civitate dei, V, 1-7. Ágoston három fő érve az asztrológia ellen: 1. ellentétes az ember szabad akaratával és az üdvözülés tanával; 2. Isten nem felelhet az égi eredetű negatív hatásokért; 3. a különböző sorsú ikerpárok cáfolják a jövendölések igazságát. 24 © Plétinos: Enneades, II, 4 [Hatnak-e a csillagok]; Ficino 1477-ben irja Disputatio contra iudicium astrologorum c. művét, amely nem jelenik meg, azonban részleteket átvesz belőle és újra feldolgoz az 1482-ben megjelent De stella magorum c. írásában és az 1486-ban elkezdett Plótinoskommentárjában. Giovanni Pico della Mirandola nem sokkal halála előtt írja monumentális terjedelmű művét a jósló asztrológia ellen Disputationes adversus astrologiam divinatricem címmel 1493-ban, melyet Girolamo Savonarola is felhasznält Trattato contra li astrologi című értekezéséhez, 1495-ben pedig nyomtatásban is kiadták.
