Oldal 80 [80]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN doktrinális kérdésében, nos, mindkettőt cáfolja a szöveg alapos vizsgálata." A talizmánmágiával kapcsolatban Ficino fő forrásai Haly Albohazen, Philostratos, Pietro d’Abano, Albertus Magnus, Thabit és al-Kindi voltak, a vilagszellem kérdésében pedig nézetem szerint inkább a bevezetésben említett újplatonikus szerzők Ficino által fordított írásaiból kell kiindulnunk. További vizsgálódást igényel az újplatonikus tanokat visszhangzó hatodik fejezet az első könyvből, hogy tisztázzuk, ez vagy ennek forrásai ihlették-e Ficinót. Egyéb talizmánmágiát tárgyaló források Nagy Szent Albert Speculum astronomiae című művének 11. fejezete tartalmazza azon középkori arab és görög eredetű munkák leírását, amelyek a talizmánmágiával foglalkoznak." Három típusba sorolja az , asztrológiai képekről", azaz a talizmánokról szóló szövegeket: abominabiles; detestabiles; naturales — tolerabiles. Az első szerzői: Toz Graecus,*" Belenus, de féként ,,Hermés Trismegistos" (valójában 8—9. századi arab szerzők). Módszereik között szerepelnek: démonok idézése, suffumigatio — meghatározott anyagok rituális füstölése a túlvilági hatalmakkal valókommunikáció érdekében, planetáris szellemek tisztelete neveik vagy jelképeik talizmánokba, gyűrűkbe vagy pecsétekbe való vésése segítségével. A második kategória leggyakrabban hivatkozott szerzője , Salamon". Ficino nem használt fel ezeket a szövegeket. A harmadik kategóriába Albert két szöveget sorol: a Ptolemaiosnak tulajdonított Opus inaginum [Talizmánok könyvel és Ihabit inb Ourrától a De inaginibus [A talizmánokl Sevillai János fordításában. Ezek nem tartalmazzák sem a daimónok megidézését (coniuratio), sem a közreműködésük kérését (invocatio). Ez a két mű több kéziratban is egymás után fordul elő a Speculum astrologiae által megadott sorrend szerint, többek között a Medici-könyvtár példányában is.?"? (Az utóbbi munka egyébként Bathi Adelard fordításában is fennmaradt, ebben már vannak daimónokat megszólító formulák, azonban ez nem került be a Speculum astronomiae 11. fejezetének 3. csoportjába.) E két szöveg elsősorban gyakorlati 209 Brian P. Copenhaver: Magic in Western Culture From Antiguity to the Enlightenment, Cambridge — New York, Cambridge University Press, 2015, 231—330. 210 Lásd Paola Zambelli: The Speculum Astronomiae and its Enigma, Dordrecht, Boston, Kluwer Academic Publishers, 1992, 240-250. Magyarul e fejezet révid ismertetését lasd Lang: Magia a közepkorban, 35-37. 21 Valészinüleg a Ihoth Graecus lehet, vagyis minden bizonnyal Hermes Trismegistos egy alakvältozatäval lehet dolgunk. 32 Ez a Laurentianus, MS 30, 29 Firenzében. További ilyen kódexek pl. Parizs, Bibliothéque Nationale, MS lat. 16204; Krakkó, Biblioteka Jagiellonska MS 793. « 78 e
