Oldal 71 [71]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI keresztény hit valamelyikére igyekezett áttéríteni a harraniakat, akik pogányok voltak. Ők a sabeiusokkal vagy sabianusokkal (nem a szabinokkal!)!*! azonositották magukat a kampány kivédése céljából, hiszen az utóbbiak három helyen szerepelnek a Koránban mint a Könyv Népe, a zsidók és a keresztények mellett. A harraniak valójában Hermés Trismegistost tiszteltek prófétájukként, és a saját Hermetikus irataikat tekintették szent szövegeiknek, melyek szerzőjének magát Hermést tartották. Ezen iratok főként mágikus-technikai jellegű leírások. Mindazáltal az , arab Hermés" elméletét Kevin Ih. Van Bladel 2009-ben megjelent The Arabic Hermes című könyvében cáfolta meg, "? ahol az összes forrást számba vette és kritikailag megvizsgálta, és meggyőzően mutatja be, hogy az elmélet nem tartható. Hermés prófétaként való elismerése a Koránban (19.57 és 21.85) szereplő Idrisszel (Énochhal) való azonosítása alapján történt." A harrani sabeiusok 856-tól kb. 1050-ig fontos szerepet játszottak Bagdadban és az arab világ többi részében. A legjelentősebb tudós közülük Thabit ibn Qurra volt. A középkori mágikus irodalom történetét magyarul Láng Benedek könyve foglalja össze a nemzetközi szakirodalom alapján." Besorolása szerint a mágiának 181 Ebben Láng Benedek is téved, amikor könyvében a 16. századi Georgius Sabellicus Faustus Iuniorról azt mondja, hogy , a Sabellicus jelzőt választva az okkult praktikákról hírhedt szabinokkal vállal közösséget". (Mellesleg a szabellek és a szabinok is két különböző nép volt. Az előbbiek az oszk nyelvet beszélő samnisokkal azonosak.) Lásd Láng Benedek: Mágia a középkorban, Budapest, Typotex, 2007, 132. Mégha jelentős volt is a mágia gyakorlata a kora római korban a rómaiakkal egybeolvadt szabinoknál, amiről nem sok adatunk maradt hátra, itt nem róluk, hanem a harraniakról van szó. Már az önmagát nagyobb mágussá tenni kívánó Faustus is tévedett névválasztásában, hiszen a sabellek, akik szintén itáliai néptörzs, szintén nem azonosak a sabeiusokkal, azaz a harraniakkal. Van Bladel a következő jegyzetben szereplő könyvében felveti, hogy a kifejezés inkább , pogány" értelemben szerepel, tehát nem egy népcsoportra vonatkozik. Kevin Th. Van Bladel: The Arabic Hermes: form Pagan Sage to Prophet of Science, Oxford — New York, Oxford University Press, 2009. Van Bladel: The Arabic Hermes, 164-193, 242-243. Láng: Mágia a középkorban és Benedek Läng: Unlocked Books: Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe, Pennsylvania, Penn State University Press, 2010. Általános munkák bibliogräfiäjäban: Michael D. Bailey: From Sorcery to Witchcraft: Clerical Conceptions of Magic in the Later Middle Ages, Speculum, LXXVI. evf., 2001, 960-990; Jan N. Bremmer — Jan R. Veenstra (eds.): The Metamorphosis of Magic from Late Antiquity to the Early Modern Period, Leuven, Peters, 2002; Charles Burnett: Magic and Divination in the Middle Ages: Texts and Techniques in the Islamic and Christian Worlds, Aldershot, Variorum, 1996; Charles Burnett — William Ryan (eds.): Magic and the Classical Tradition, London, The Warburg Institute, 2006; William Eamon: Science and the Secrets of Nature: Books of Secrets in Medieval and Early Modern Culture, Princeton, Princeton University Press, 1994; Valerie Flint: The Rise of Magic in Early Medieval Europe, Oxford, Clarendon Press, 1991; Richard Kieckhefer: Magic in the Middle Ages, Cambridge Medieval Textbooks, Cambridge, Cambridge University Press, 1989; Frank Klaassen: Religion, Science, and the Transformation of Magic: Manuscripts of Magic 18 S 18 “© 184 + 69 +
