Oldal 69 [69]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI is közel került: Guarino fedezte fel ugyanis 1426-ban Celsus elveszettnek hitt De re medicináját, a dEsték udvarában alkalmazott csillagásszal, Giovanni Bianchinival és az orvos-asztrológus Michele Savonarolával pedig jó viszonyban volt, így növendékei, többek között Janus Pannonius és Galeotto Marzio is ismerhették az utóbbi orvosi-asztrológiai mtivét, a Speculum physionomiae-t. Mindkét tudös, Bianchini es Savonarola is tanitott a Ferrarai Egyetemen.!”* Galeotto egyébként 1455 és 1460 között Pádovában elvégezte az orvosi kart is, és sikeresen ledoktorált, miközben irodalmat oktatott ugyanott — későbbi műveiben felhasznált son asztrológiai ismereteit is itt szerezte." Később időszakosan a bolognai egyetemen tartott poétikai és retorikai előadásokat (1463—1477), itteni orvos-asztrológus kollégáival közösen adták ki Ptolemaios Cosmographiáját."" A Mátyás szolgálatában legtovább működő csillagász, Ilkus Márton szintén Bolognában (1461—1464) tanított asztrológiát. Ficino is Bolognában tanulta az orvostudományt (1459—-1462 között, tehát akár még találkozhatott is Ilkussal). A természeti mágia előzményei A De vita III. könyvének mágikus megközelítései részben hermetista és neoplatonikus forrásokból adódnak, részben pedig a 8—13. századi arab bölcselők által továbbhagyományozott anyagból.""7" Hogy miként került e mágikus asztrolábról írt egy értekezést. Ptolemaios Almagestjét kivonatolta, hozzátéve az arab szerzők újabb eredményeit. Ezt a 12. században fordították latinra, és Európa-szerte Regiomontanus újabb fordításáig és pontosításaiig ezt használták. 14 Cesare Vasoli: Lastrologia a Ferrara tra la metä del Quattrocento e la metä del Cinquecento, Il Rinascimento nelle corti padane. Societa e cultura, Bari, 1977, 469-494; Graziella Federici Vescovini: L’astrologia all’Universitä di Ferrara nel Quattrocento, La rinascita delsapere, acura di Patrizia Castelli, Padova, 1991. Läsd még ué: Pietro d’Abano e la medicina astrologica dello »Speculum physiognomiae” di Michele Savonarola,in Ronald G. Kecks (hrsg.): Musagetes. Festschrift für Wolfram Prinz zum seinen 60. Geburtstag, Berlin, k. n., 1991, 167-177; uö: Lorenzo Il Magnifico e l’astronomia a Firenze, J/ Ponte, XLVIII. évf., 1992, 77-106. Barätsäga Janus Pannoniusszal, aki kanonjogot végzett ugyanekkor a pádovai egyetemen, itt is folytatódott. Közös portréjukat a d’Estéknek dolgozé Andrea Mantegna festette meg. A kép sajnos elveszett, emlékét csak Janus egy költeménye őrizte meg. Lásd Ritoókné Szalay Ágnes: Andrea Mantegna és Janus Pannonius, Művészettörténeti Értesité, LVIIL évf., 2009, 1-16. A kollegäk: Girolamo Manfredi, Pietro Buono Avogaro, Cola Montano, id. Filippo Beroaldo. A kötet 1475-1477-ben jelent meg Bolognäban, Taddeo Crivelli metszeteivel, Domenico dei Lapi nyomdájában. Läsd Ezio Raimondi: Codro e l’Umanesimo a Bologna, Bologna, Il mulino, 1987. A Ficino által a De vita három könyvében legtöbbet emlegetett arab szerzők és műveik a következök: a szir Mesue (Masawaih Al-Mardini, 925k-1015): De medicinis laxativis; Antidotarium sive Grabadin medicamentorum; a perzsa Rasis vagy Rhazes (Muhammad ibn Zakariya alRazi, 865-925): Liber continens; Liber ad Almansorem; Liber divisionum; a perzsa Avicenna (Pur-e Sina, ismertebb nevén Ibn Sina, 980k-1037): Liber canonis; De viribus cordis; De animalibus; 17 a 17 à 177 67 +
