Oldal 55 [55]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES TEMATIKÁJA, ELŐZMÉNYEI ÉS TANÍTÁSAI pedig a katalógus szerint hetven asztronómiai mű mellett hetvenöt asztrológiai témájú kézirat is szerepelt." Másrészről a középkori egyetemeken a hét szabad művészet közül a guadriviumhoz tartozó csillagászat sem korlátozódott pusztán a csillagászati földrajzra, hanem asztrológiai tanításokat is tartalmazott — lasd Albertus Magnus Speculum astronomiae (1260) című munkáját.!? A 12. századi Itáliában és a 13. századi Hispániában tehát tömegével fordítják az ókori forrásokból merítő 9-13. szazadi perzsa, szír és arab szerzők arab nyelvű asztronómiai, asztrolögiai, orvosi, sőt orvosi-asztrológiai munkáit latin nyelvre — például Mesue, Rhazes (vagy Rasis), Haly Abenrudian, Avicenna, Serapius és Alcabitius"" műveit. Sőt, az utóbbi (Alcabitius) később olyan népszerűnek bizonyult, hogy Liber isagogicus ad scientiam iudicialem astronomiae című írását 1473-ban nyomtatásban is kiadják Velencében, melyet 1521-ig további tizenegy kiadás követ. E munka latinra fordítását egyébként Bölcs Alfonz, Kasztília kirälya (1221-1284) rendelte el Johannes Hispalensis altal, Ptolemaios Tetrabyblosaval és a pseudo-ptolemaiosi Centiloquiummal egyetemben (Haly Abenrudian kommentarjaival), hogy az asztronömia es az asztrolögia oktatäsät elösegitse.'!! Lefordittatta vele Al-Kindi De radiis stellarum (Az égitestek sugarai) és Liber de iudicio astrorum (A csillagok megítélése) című munkáját is. Koräbbi orvosi-asztrolögiai művek A középkorban valós szerző és keletkezési dátum nélkül terjedt az az arabból latinra fordított munka, amely a Secretum secretorum címet viselte, és asztrológiai, táplálkozási, orvosi és fiziognómiai ismereteket foglal össze, sőt a talizmánokról is értekezik. Bevezetője a királytükör műfajához igyekszik hasonlóvá tenni: úgymond Nagy Sándorhoz intézi intelmeit, ezért hamisan Aristotelésnek 108 Jean-Patrice Boudet: Entre science et nigromance. Astrologie, divination et magie dans V Occident médiéval (XIIe-X Ve siécle), Paris, Publications de la Sorbonne, 2006, 304. 10° Paola Zambelli: The Speculum Astronomiae and its Enigma, Boston Studies in the Philosophy of Science, Vol. 135, Includes Latin text and translation of Speculum astronomiae, bibliographical references and index, Dordrecht, Boston, Kluwer Academic Publishers, 1992. 49 Itt a latinos nevükön említem őket, a szír Alcabitius kivételével mindegyikük szerepel alább a további jegyzetekben. Az előbbi teljes neve Abu al-Sagr Abd al-Aziz Ibn Uthman Ibn Ali alOabisi I-Mawsili (? — 967). Műve huszonöt arab és több mint kétszáz latin kéziratban maradt fenn. 1 AI-Oabisi (Alcabitius): The Introduction to Astrology, Editions of the Arabic and Latin texts and an English Translation, ed. Charles Burnett, Keiji Yamamoto, Michio Yano, London, Warburg Institute, 2004, 7.
