Oldal 25 [25]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI Az elemek és a testnedvek négyes felosztása és ezek egymás közötti dinamikája a galénosi orvoslás egyik talpköve. A hippokratési írások igen terjedelmes kommentarjain túl," Galénos két rövid tanulmányában foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat e témában: A testnedvekről és A fekete epéről írt traktatusokban.© Mielőtt ezek, illetve a megelőző hippokratési írások ismertetésébe fognék, röviden összefoglalom e témát az előzményekre is utalva. A preszókratikus filozófiára, azon belül elsősorban Empedoklésra" visszamenő doktrína szerint tehát a világegyetemet felépítő elsődleges minőségek az aktív és a passzív, ezen belül a meleg és hideg, nedves és száraz ellentétein alapulnak. Platón a Phaidónban beszél az emberi testet is felépítő négy alapminőségről,"?" melyek — bár önmagukban nem fordulnak elő — a természetben (makrokozmoszban) jelenlévő elemeket jellemzik, ezek a levegő, a tűz, a föld és a víz. E fogalmak a preszókratikus filozófiában egyenként jelentek meg mint a viläg ösanyagät alkot6 principiumok.‘° Elnevezéseik nem a szabad szemmel látható formájukra utalnak, hiszen kizárólag minőségeket, működési elveket, funkciókat jelölnek. A preszókratikus filozófiában a milétosi Anaximenés tanította először, hogy a négy elem egyrészt 59 Pl. Galeni De elementis ex Hippocrate I-II., Kühn I., 1821, 413-507; Galeni in Hippocratem de natura hominis commentarius, Kühn XV., 1928, 1-173; Galeni commentarius I. in Hippocratis de humoribus I-IIl, Kühn XVL., 1929, 1-488; Hippocratis Aphorismi et Galeni in eos commentarii, Kühn XVIIL, pars I., 1929, 1-195; in Claudii Galeni Opera omnia, ed. curavit Karl Gottlob Kühn, Historia literaria: Johann Ch. G. Ackelmann, Lipsiae, in off. libr. C. Cnoblochii, 1821-1840, 19 vol. in 21. (A 17. és 18. két kötetes, a 19. kötet anev- estärgymutatö.) Reprint (facsimile): Hildesheim, Georg Olms, 1964-1965. Galeni De humoribus, Kühn XIX., 485-496. Ez nem egyenlö a hasonlö cimü hippokratesi mű elözö jegyzetben emlitett kommentärjäval (XVI. 1-488). Magyarul: Galenos: A testnedvekröl, ford. Frazer-Imregh Monika, Orpheus Noster, X. évf., 2018/4, 98-103. Az iräs hamisitväny voltät fentebb idezett cikkemben cäfolom: Frazer-Imregh Monika: Galenos, az orvos-filozöfus a testnedvekr6l és a fekete eperöl, uo., 88. (http://www.kre.hu/portal/images/orpheus-noster/ON-20184.pdf) A mäsik iräs forditäsa uo., 104-118, Galenos: A fekete eperöl, ford. Frazer-Imregh Monika. Először a szicíliai (akragasi) Empedoklés (Kr. e. 494—434k.) határozta meg „negy gyökerünek” a természetet a négy elem és a két mozgatóerő, a szeretet és a gyűlölet (vonzás és taszítás) mentén. Lásd töredékeit, uő: A természetről, 6, 7, 17, 19, 21, 22, 38, 71, 98, 109, in Parmenidész—Empedoklész: Töredékek, ford., jegyz., tanulm. Steiger Kornél, Budapest, Gondolat, 1985. A számozás megegyezik a kôv. kiadäséval: Diels-Kranz: Die Fragmente der Vorsokratiker. Platón: Phaidón, 86b—c: ,ahogyan a testünket a meleg és a hideg és a száraz meg a nedves és más effélék kifeszítik és összetartják, a lelkünk is efféléknek a vegyüléke és összhangja, mert szépen és arányosan keverednek benne egymással." (Kerényi Grácia fordítása.) Az elsődleges princípium a milétosi Thalésnal (Kr. e. 624k.—578k.) a víz, amilétosi Anaximenésnél (Kr. e. 586—526) a levegő (ebből jön létre a tulajdonképpeni négy elem ritkulás vagy sűrűsödés által), a kolophóni Xenophanésnál (Kr. e. 570—478) a föld, az ephesosi Hérakleitosnál (Kr. e. 535k.—475k.) a tűz és a víz, a milétosi Anaximandrosnál (Kr. e. 610k-546k) az apeiron (meghatározatlan). Vö. Geoffrey S. Kirk — John E. Raven — Norman Schofield: A preszókratikus filozófusok, ford. Cziszter Kálmán, Steiger Kornél, Budapest, Atlantisz, 1998. + 23 +
