Oldal 22 [22]
OCR
FRAZER-IMREGH MONIKA: ELETMOD, ASZTROLOGIA ES MAGIA A RENESZANSZBAN Valószínűleg Biondi és Pisani munkájával párhuzamosan készült a témát szintén régebb óta kutató Alessandra Tarabochia Canavero átültetése Sulla vita címmel, mely olasz egynyelvű könyvben, tanulmánnyal, bibliográfiával és mutatókkal együtt áll." Mindkét verzió elég jónak mondható. Angol fordítás a legutóbbi modern munkákig nem született. A nem teljesen megbízható Charles Boer-féle átültetés a klasszikus és hibás 1576-os Opera omnia-kiadás alapján született 1980-ban; részletes kritikáját két év múlva Michael J. B. Allen írta meg." Az 1989-es latin—angol nyelvű kritikai kiadás jó egy évtizedes kutatómunka ereménye, ami azért sem csoda, mert mint bevezetőjükben a szerzők, Carol V. Kaske és John R. Clark elmondják, ehhez a munkához a filológiai és filozófiai ismeretek mellett orvosi — és hozzáteszem: orvostörténeti, gyógynövénytani és asztrológiai — ismeretekre is szükség van. Nemcsak a szövegkiadás, hanem a fordítás is elsőrendű és haszonnal forgatható. Mielőtt az első és a második könyv tematikájának ismertetésébe fognánk, néhány korabeli orvosi, illetve természetfilozófiai fogalmat tisztáznunk kell, ezek nélkül ugyanis érthetetlenek lennének Ficino utalásai. Ezek a következőek: a szellem, a négy testnedv, a négy temperamentum és a testnedvek közül a fekete epe mibenléte. A SZELLEM FOGALMA GALÉNOSNÁL ÉS FICINÓNÁL A szellem (spiritus) az ókori és középkori orvoslásban és természetfilozófiában son teljesen más jelentésű, mint az újkori filozófiában. Ficino Galénostól"? veszi át a szellem fogalmát, "" mely itt (a De vitában) adott definíciója szerint: , a vér tiszta, finom, meleg és világos párája", mely , a szív hője által a vér legfinomabb részéből 17 Marsilio Ficino: Sulla vita, ford., bev., jegyz. Alessandra Tarabochia Canavero, Milano, Rusconi, 1995. 18 Marsilio Ficino: The Book of Life, ford. C. Boer, Spring Publications, University of Dallas, Irving Tex., 1980; Michael J. B. Allen: Book Review, Renaissance Quarterly, XXXV. évf., 1982, 69-72. 19 Galénosról (Pergamon, 129 — Roma, 201) a sz6veghez irt jegyzeteimben hozok tovabbi adatokat, lasd még Frazer-Imregh Monika: Galénos, az orvos-filozéfus a testnedvekrél és a fekete epéről, Orpheus Noster, X. évf., 2018/4, 73-97. Platén Timaiosa mintegy kiindulöpontja és egyben kanonja az egész galénosi medicinának. Bármely új vagy régi tudományos feltevés vagy nézet a Galénos által értelmezett Timaios elméleti alapvetéséhez mérten bizonyul igaznak vagy hamisnak írásaiban, ugyanakkor Galénos szerint minden új eredmény levezethető a Timaiosból, mintha az már kezdettől fogva magába foglalt volna minden lehetséges tudást a természet (vagyis a világegyetem és részei) felépítéséről és működéséről. A lélek felfogásában is visszatér az eredeti platóni tanítás hármas felosztásához, ezért többen platonikus filozófusnak tekintik. A galénosi gyógyításban három kulcsfontosságú tényező az élőlények működésének megértésében a bensé természetes hé (Beppydtng — calor), az égetés-emésztés (katepyacia — coctio) és a szellem (nveüna — spiritus). Ezek mar Aristoteles De generatione animalium [Az elölenyek szaporodasa] cimti munkajaban is szerepelnek: Aristotle: Generation of Animals, with an English 50 + 20 +
