Page 21 [21]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI 1507 és 1537 kôzôtt.* A harmadik könyvet Kahl szerint Mühling valószínűleg annak benső nehézségei miatt hagyta ki, szerinte az első két könyv fordítása sem az igazi. Két további német fordítását kéziratok őrizték meg a Heidelbergi Egyetemi Könyvtárban, ezeket Dieter Benesh tette közzé." Mindkettőt a 16. század elejére teszi: a Codex palatinus Germanicus 730, fol. 1—35v az első könyv átültetését tartalmazza; a Codex palatinus Germanicus 452 a második könyv befejezetlen német szövegét az elsőtől a tizennyolcadik fejezet első harmadáig." Két francia fordítása létezik: az első, részleges Jehan Beaufilz munkája 1541ből; Párizsban jelent meg: az első és a második könyv szövege. A második az egész művet magába foglalja: Les trois livres de la vie, Guy Lefévre de la Boderie tollából 1582-ből és szintén Párizsban jött ki." Első olasz fordítása 1548-ban jelent meg Velencében, Lucio Fauno műve, ez címe ellenére (De le tre vite) csak az első két könyvből készült, és Comóban 1969ben jelent meg reprintje. Ugyanezen munkának egy korabeli firenzei 1568-as újabb kiadását Alessandra Tarabochia Canavero azonosította, valamint egy névtelen fordítást is Milánóból, 1701-ből.? Kristeller még korábban a harmadik könyv egy további 16. századi volgare fordítását találta meg Modenában, kéziratban." Két évvel Carol V. Kaske angol fordításának megjelenése után látott napvilágot első modern olasz fordítása kétnyelvű kötetben: Marsilio Ficino, De vita, Albano Biondi fordításával és Giulio Pisani szövegggondozásával."" Az idő szűkösségéből és a nyomdai átfutásból adódhat, hogy e kiadás teljesen figyelmen kívül hagyja az említett angol kritikai kiadást, hiszen Giuliano Pisani hivatkozik a fordité, Kaske egy 1986-0s tanulmänyära* kötetük bibliográfiájában."" 38 Clark: Editorial Introduction, 12. V6. Wilhelm Kahl: Die älteste Hygiene der geistigen Arbeit. Die Schrift des Marsilius Ficinus De vita sana sive de cura valetudinis eorum, qui incumbunt studio litterarum (1482), Neue Jahrbücher für das klassische Altertum, Geschichte und deutsche Literatur und für Pädagogik, XVIIL. évf., 1906, 482-619, 531. Dieter Benesh: Marsilio Ficino’s „De triplici vita” (Florenz, 1489) in deutschen Bearbeitungen un Übersetzungen, Frankfurt am Main, Lang, 1977, 114. Benesh megadja a kéziratok leírását, uo., 126-129. Kristeller: Supplementum, 1, LXXXV; Tarabochia Canavero: II De triplici vita, 703. Tarabochia Canavero: Il De triplici vita, 704-705. Lucio Fauno valédi neve Giovanni Tarcagnota. Biblioteca Estense, cod. Campori 137 (Gamma D 6,24). Läsd Paul O. Kristeller: Iter Italicum, Vol. 1, Leiden, Brill, 1963, 390-391. Marsilio Ficino: De vita, olaszra forditotta Albano Biondi; a latin szöveget gondozta, bev. és jegyz. Giulio Pisani, Pordenone, Biblioteca dell’Immagine, 1991, XXXV, 501. Carol V. Kaske: Ficino’s Shifting Attitude towards Astrology in the De vita coelitus comparanda, the letter to Poliziano, and the Apologia to the Cardinals, in ué: Marsilio Ficino e il ritorno di Platone. Convegno per celebrare il V centenario della stampa del Platone ficiniano, Napoli, Firenze, Figline Valdarno, 1984, a cura di Gian Carlo Carfagini, Firenze, Olschki, 1986, 371-381. Giulio Pisani: Bibliografia, in Marsilio Ficino: De vita, Pordenone, Biblioteca dell’Immagine, 1991, XXXII. 40 4 E 42 4 & 4 in 4. a 46 +19 »
