Oldal 11 [11]
OCR
A DE VITA LIBRI TRES KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI A költők szerint Bacchus, a papok fejedelme kétszer született meg. Talán arra céloztak ezzel, hogy az eljövendő papnak beavatása alkalmával rögtön újjá kell születnie vagy hogy a végül tökéletessé vált papnak, úgy tűnik, újjászületett az értelme, miután teljesen eltelt Istennel." Ezzel a mondattal kezdődik Marsilio Ficino dedikációja, s hogy szándékait az alábbi életmód-tanácsadó művével pontosan értsük, érdemes rögtön itt megállnunk. Hiszen még akkor is, amikor az orvos szerepében áll elénk, a teológus-filozófus szól hozzánk, akinek számára az elsődleges cél az üdvösség elnyerése, melyhez a bölcsesség vezethet el. Ennek megszerzéséhez azonban kellő tapasztalat és rengeteg tanulás szükséges, amihez idő kell — tehát jó egészség és lehetőleg hosszú élet. Platón műveinek fordítóját 1473-ban szentelték pappá, a következő évben megírta a De christiana religione [A keresztény vallásról] szóló művét. Ebben a munkájában, mely pappá szentelése után az első, a kereszténységet úgy mutatja be, mint az Isten által a kezdetektől fogva az embereknek adott kinyilatkoztatások csúcsát és szintézisét. 1487-ben lett a Santa Maria del Fiore székesegyház kanonokja, az itt tartott szentbeszédei alapján állította össze kommentárjait Szent Päl leveleihez (Commentarius in Epistulas Pauli). Ficino alábbi munkáját csakúgy, mint az 1474-ben befejezett Theologia Platonicát — melynek teljes címe: De vita libri tres [Három könyv az életről] — Lorenzo de’ Medicinek ajanlja. A cím nem csupán a mű felosztására utal, hanem arra is, hogy eredetileg három teljesen különálló művet forraszt össze benne. Ezt mutatja még, hogy az egyes könyvek előtt további ajánlások állnak: Giorgio Antonio Vespuccinak és Giovanbattista Buoninsegninek az első könyv, Filippo Valorinak a második könyv és Mátyás királynak a harmadik könyv előtt. Mindezeket a harmadik könyv előtt egy, az olvasót megszólító bevezetéssel is megtoldotta. A szerző saját bevallása szerint ezen értekezéseket egymás után írta, ahogy na szükség", azaz tudós barátainak kérései sürgették, az imént említett Iheologia Platonica befejezése, azaz 1474 utan. Kristeller azonban kimutatja a Supplementum Ficinianumban, hogy az első könyv 1480-ban már kész volt, a harmadik 1489 táján készülhetett, mint Ficino Plótinos-kommentárjának egy részlete, s
