Page 28 [28]
OCR
LESZNYÁK MÁRTA A kompetenciamodellhez fejlődési modell is tartozik (PACTE"). A fordítói kompetencia fejlődése során a kezdő fordító nemcsak új ismereteket és készségeket sajátít el, hanem lezajlik a meglévő kompetenciák és tudáselemek átalakítása és átstrukturálása is. Bár az alkompetenciák összefüggő rendszert alkotnak, az egyes alkompetenciák fejlődése bizonyos mértékig önállóan zajlik, ráadásul a fordítás irányától, a szöveg típusától és tartalmától, valamint egyéb háttérváltozóktól függően az egyes kompetenciaelemek nagyobb jelentőségre tehetnek szert, ezért gyorsabban is fejlődhetnek. Mivel az utószerkesztés kutatása csak alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza, lényegesen kevesebb a magyarázó kompetenciamodellek száma is. Nem ritka az sem, hogy az utószerkesztés kognitív mechanizmusainak tárgyalásakor a szerzők a lektoräläsikompetencia-modellekre (pl. Robin Edina," Isabelle Robert és munkatársai") támaszkodnak, és ezekből kiindulva próbálják az utószerkesztéshez szükséges készségeket és képességeket meghatározni. Részletesen kidolgozott utószerkesztőikompetencia-modelIl jelenleg kettő létezik a szakirodalomban. Egyrészt Celia Rico és Enrigue Torrejón 2012-es modellje, " akik három nagy kompetenciahalmazt különítettek el: a központi kompetenciaelemeket, a nyelvi készségeket és az instrumentális kompetenciát. Jelen pillanatban azonban úgy tűnik, hogy Jean Nitzke és munkatársai, " illetve Nitzke és Silvia Hansen-Schirra"" modellje válik uralkodóvá. Ez a modell integrálja a PACTE csoport forditöikompetencia-modelljet, valamint Robert &s munkatärsai lektorálási modelljét, illetve kiegészíti azokat, és ezzel komplexebbnek, kidolgozottabbnak hat, mint elődje. A modell négy elsődleges (központi — core) és nyolc másodlagos (segéd)kompetenciát határoz meg. Az elsődleges kompetenciák a rizikófelmérés (szabad-e gépi fordítást választani), a stratégiai döntés (teljes vagy részleges utószerkesztést kell-e végezni), a konzultációs és kommunikációs 13 PACTE: First Results of PACTE Group’s Experimental Research on Translation Competence Acquisition: The Acquisition of Declarative Knowledge of Translation, MonTI Special Issue — Minding Translation, 2014, 85-115, 92-93; PACTE: The second stage of PACTE group’s research. Experimental research into the Acquisition of Translation Competence, in Amparo Hurtado Albir (ed.): Researching Translation Competence by PACTE Group, Amsterdam-Philadelphia, John Benjamins, 2017, 303-308, 303-305. Edina Robin: The translator as reviser, in Ildikö Horväth (ed.): The modern translator and interpreter, Budapest, Eötvös University Press, 2016, 45-56. Isabelle Robert — Aline Remael — Jimmy Ureel: Towards a model of translation revision competence, The Interpreter and Translator Trainer, vol. 11, 2017/1, 1-19. Celia Rico — Enrique Torrejön: Skills and profile of the new role of the translator as MT posteditor, Revista Tradumatica: Tecnologies de la Traducciö, vol. 10, 2012, 166-178. Jean Nitzke — Silvia Hansen-Schirra — Carmen Canfora: Risk management and post-editing competence, JoSTrans: The Journal of Specialised Translation, vol. 31, 2019, 239-259. Nitzke-Hansen-Schirra: A short guide to post-editing. = m a = S = œ + 26 +
