Oldal 145 [145]
OCR
Kiss GABRIELLA: CON-VIVERE! — GONDOLATOK A , RÉSZVÉTEL KORÁNAK" SZÍNHÁZÁRÓL gunkat arra a pillanatra, amikor hatvannégy értelmiségi megfogalmazta az ún. Konvivalista Manifesztumot (Manifeste Convivialiste). Ez a kiáltvány speciális közösségek életvidám együttélésének (con-vivere) új művészetében látja annak a lehetőségét, hogy létrejöjjön egy olyan, , nyilvános, politikus gyakorlat, mely értékeli a másokért végzett munkát, és támogatja azokat, akik e feladatnak szentelik magukat". " Az erről eddig három kötetben publikált vita középpontjában a „közösseg” olyan fogalma áll, ? melyet egy szituáció modellál: , különböző emberek ülnek egy asztalnál, és egy kiváló vacsora során közelebb kerülve egymáshoz érdekfeszítő beszélgetéssel töltik el az időt". ? Voltak, akik az utolsó vacsora szekularizált változatának tekintették ezt a Jean Anthelme Brillat-Savarin által 1825-ben leírt helyzetet. Mások az ember(ies)ségnek (being humane) a törődésen, a nagyvonalúságon és szolidiaritáson alapuló működésmódját látták benne, mely csak annak tudatában teszi lehetővé mind a rivalizálást, mind a kooperálást, hogy az egy, a státusz- illetve konkurenciaharccal számoló, de egymásról gondoskodó emberek közösségében és közösségéért zajlik. Megint mások az asztaltársaság heterogén összetételére és az elhangzó kérdések, ígéretek, tettek dezintegráló erejére helyezték a hangsúlyt." Tézisünk szerint ez a vacsora egy drámaóra és egy színházpedagógiai, színházi nevelési program modellje is lehetne. Amennyiben ugyanis a tapasztalatszerzésnek ezeket az experimentálisan szerveződő tereit a benne zajló csoportos játéktevékenység és a mélyebb (ön megértés felől vizsgáljuk, akkor a szokottnál nagyobb figyelem irányulhat a hat facilitátori kompetencia (kommunikáció, kooperáció, koncentráció, kreativitás, elkötelezettség, gondoskodás) legkevésbé ismert elemére: a carryingre." E nélkül az elfogadó, de nem behódoló attitűd nélkül ugyanis nem valósulhat meg sem a bevett gondolkodási módok határainak megkérdőjelezése, sem a kölcsönösen artikulált elvárásokkal és a felelősségvállalás kockázatával való szembenézés, továbbá nem jöhet létre a tanárok és diákok közötti kollaborációt jellemző, a partneri viszonyt biztonságossá tévő játékkeret Frank Adloffetal. (Hg.): Das konvivialistische Manifest. Für eine neue Kunst des Zusammenlebens, Bielefeld, transcript, 2014, 57. Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni, hogy az elmúlt évek két civilszínházi előadása (az Örkény Színházban 2020-ban bemutatott Kiváló dolgozók. Igaz történetek a gondoskodásról és a szintén Boross Martin rendezte 2023-as Remény Panzió) közvetlenül erre a problémára reflektált. 2 Adloff et al. (Hg.): Das konvivialistische Manifest, 57. 12 Frank Adloff — Volker M. Heins (Hg.): Konvivialismus. Eine Debatte, Bielefeld, transcript, 2015, 10. 4 Adloff et al. (Hg.): Das konvivialistische Manifest, 59. V6. Monica Prendergast — Juliana Saxton: Applied Drama. A Facilitator’s Handbook for Working in Community, Chicago, Intellect, 2013, 1-17. ¢ 143 +
