Oldal 120 [120]
OCR
NÉZŐK ÉS RÉSZTVEVŐK azoknak az eljárásoknak, konvencióknak a kidolgozására, amelyek ezt az interakciót dramatikus eszközök használatával teszik lehetővé. Logikusnak tűnt tehát, hogy a színházi nevelés terminológiáját próbáljam meg adaptálni, a színházi nevelés fogalmi hálójába gyűjtsem a nézők bevonását célzó bábszínházi törekvéseket, és így írjam le saját gyakorlatomat. Az alapvető definíciókat és kategorizálási kísérleteket sorra véve azonban úgy tűnt, hogy a színházi nevelés terminológiája beszűkíti a vizsgálódásom lehetőségeit." Mind történeti, mind módszertani és műfaji oldalról olyan erős korlátokat állít, hogy kérdésessé vált számomra, saját alkotói tevékenységem menynyiben illeszkedik a színházi nevelési narratívába. Bár a doktori dolgozatomban tárgyalt és a Budapest Bábszínházban megvalósított Kegyetlen játékok megfelelnek a színházi nevelési program formai kritériumainak, "! kutatásom és főként a saját gyakorlat leírása során úgy éreztem, ezek a kritériumok megkerülhetetlen nehézségek elé állítanak.? A bábművészet kortárs törekvései éppen azoktól a jellemzőktől próbálnak szabadulni, amelyek közelmúltját meghatározták, és amelyek jelenleg éppen a színházi nevelés önmeghatározásának részei: a korosztályi meghatározottságtól és a pedagógiai szándék kötöttségeitől. Épp ezért úgy gondolom, számomra sokkal kezelhetőbb és több lehetőséget tartogat, ha saját munkáimat színházpedagógusként is az alkalmazott színház narratívájából vizsgálom, és az alkalmazott eljárásokat a részvételiség körében helyezem el. A színházi nevelés viszonya saját résztvevőihez hierarchikus és kontrollált: bár az alkotók a nézőre/résztvevőre hangsúlyozottan partnerként tekintenek, mégis meghatározzák, miről és hogyan gondolkozzanak együtt; ätad(hat)nak bizonyos felelősséget a nézőnek, de ez a pedagógiai szándék miatt szükségképpen limitált marad. Holott a lényeg az alkotói hatalom részleges vagy teljes átadása 4 Ennek két fő okát látom: egyrészt a szakma szókincse nem a kortárs színháztudományi narratívába, annak jelenségeihez kapcsolódva alakult, hanem attól teljesen függetlenül, az angol nyelvű színházi nevelési szakirodalom fordításának alapján született. Másrészt a mára elfogadottá vált terminológia alapját egy 2013-as kutatás adta, mely a kortárs magyar gyakorlatból vonta le következtetéseit. A színházi nevelés műfajainak elhelyezése a kortárs színházban viszonylag új törekvés, lásd Róbert Júlia: Közösségi és részvételi? Közösségi vagy részvételi? A közösségi és a részvételi színházról, Színház, 50. évf., 2017/2, 2—4. Végvári Viktória: A bábszínház nézője. Az interaktív bábjátéktól a részvételi bábszínházig, doktori értekezés, Budapest, Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2021. https://archiv.szfe.hu/ wp-content/uploads/2022/07/vegvari -DLA dolgozat.pdf (Letöltés: 2024. január 28.) s Elsődlegesen a köznevelésben érintettek számára készült, színházi-, bábszínházi- vagy táncszínházi előadás vagy jelenetsor van benne, pedagógiai célja van az alkotóknak, a résztvevők a program során annak menetét érdemben befolyásoló, vagy az abban történtekre érdemben reflektáló interakciókban vehetnek részt, repertoárszerűen többször, minden alkalommal különböző csoportoknak játszott program; minden program egyszeri alkalom, az alkalomhoz kapcsolódva elő- és utókövetés lehetséges." Cziboly Ádám — Bethlenfalvy Ádám: Színházi nevelési programok kézikönyve, Budapest, LHarmattan, 2013, 326. = E = DS + 118 +
