Oldal 83 [83]
OCR
GEMZA MELINDA: PUBLIC SOCIAL RESPONSIBILITY A társadalmi felelősségvállalás területét érintik mindazok a kezdeményezések is, melyek a nemek közti egyenlőség előmozdítását segíthetik. A színház az emancipáció, az újítás tereként tekint magára," hazánkban mégis azt tapasztaljuk, hogy a színházak nézőinek többsége fehér és közép-, illetve felsőosztálybeli nő, miközben a nők hozzáférése a színházak vezetéséhez vagy az előadások rendezéséhez rendkívül korlátozott, ? és a kőszínházak repertoárjának nagy reszea drämairodalom klasszikusainak üjrajätszäsäban merülki. Ezek az egyenlőtlenségek pedig melegágyai a szexizmus megjelenésének a színházi élethelyzetekben, annak ellenére, hogy a #MeToo mozgalom hatása a hazai színházakban is érezhető volt. Paradox módon az a (művész)színház, amely a társadalmi átalakulás és fejlődés helyeként definiálja magát," működésmódjával újratermeli a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségeket. Minden törekvés ellenére sem a színpadon jelenlévők, sem a közönség soraiban ülők nem reprezentálják sem szociálisan, sem etnikailag, sem pedig kulturálisan a társadalom egészét (a romák reprezentációjára elvétve kerül sor)." Mindez természetesen jóval túlmutat a színházak társadalmi felelősségvállalásán, és a kulturális tőke bourdieu-i elmélete felől is azzal szembesülünk, hogy a gazdag kulturális tőkével rendelkező emberek generációkon keresztül meg tudják tartani és gazdasági tőkévé tudják alakítani a kulturális tőkéjüket. Ezáltal reprodukálják a társadalmi egyenlőtlenségeket, hiszen azok, akik nem rendelkeznek ezzel a tőkével, sokkal nehezebben tudnak hozzáférni a kulturális tőkéhez, ami a társadalmi státuszukat is definiálja és konzerválja. A kulturális jogok azt hivatottak biztosítani, hogy mindenki számára azonos mértékben legyen hozzáférhető a saját és mások kultúrája, de ennek érvényesítése sem a színházak, sem pedig a kultúrpolitika területén nem jelenik meg. is felmerültek. Bíró Réka — Deák Katalin: , Zsákmányold csak ki magad ügyesen" - riport a mentális egészségről, a jóllétről és aszakmai kiégésről, Játéktér, 11. évf., 2022/2, 3—23. 34 Chaduc: Guide sur la mise, 24. Ahogyan azt a Jó kérdés című beszélgetéssorozat egyik alkalmán Mácsai Pál elmondta, 2017-ben a magyar színházi szakmában 340 férfi és 6 női rendező van, a kőszínházak igazgatói közül pedig csak hárman nők, és a több mint 180 éves Nemzeti Színháznak még nem volt női igazgatója. Ezek az arányok a mai napig nem változtak, tény, hogy a mai magyarországi színházi szakmában a nők hozzáférése a rendezéshez vagy a színházigazgatáshoz rendkívül korlátozott, aminek egyik oka a színházak hierarchikus és patriarchális működésmódja. Jó kérdés — Hol a nő helye a színházban?, Színház.net, 2017. október 12. https://szinhaz.net/2017/10/12/jo-kerdes-hol-a-no-helyea-szinhazban/ (Letöltés: 2023. augusztus 19.) 36 Chaduc: Guide sur la mise, 25, Lengyel Anna: Romaábrázolás a magyar színpadokon, Színház, 51. évf., 2018/7-9, 12—20. Pierre Bourdieu: La distinction: critique sociale du jugement, Paris, Les Editions de Minuit, 1979, 128-144. w SI s 81 e
