OCR
GOLDEN DÁNIEL: MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK A SZÍNHÁZI NEVELÉSBEN Nézzünk most három példát, miként jelenik meg a pedagógiai feladatvállalás a gyakorló színházi nevelési szakemberek által a saját műfajaikra vonatkozóan adott leírásokban! Hajós Zsuzsa és Lipták Ildikó a színházi nevelési előadásokat illetően így fogalmaznak: Nem adunk át vagy közvetítünk értékrendet. Annak lehetőségét szeretnénk munkánk során megteremteni, hogy a fiatalok kialakíthassák sajátjukat, érvelni tudjanak mellette. [...] Onmagunk és a világ megismerésére, a világban való helyünk keresésére teszünk kísérletet. A cél, hogy építsük saját értékrendünket azáltal, hogy ütköztetjük a történet szereplőiével és egymaséival.” Gyevi-Bíró Eszter a színházpedagógiai foglalkozások esetében így látja a lehetőségeket: A jól működő színházi nevelési programokkal elérhető eredmények: s direkt pedagógiai eredmény az adott előadás kapcsán: a kitűzött pedagógiai cél elérése, a foglalkozások elején megfogalmazott kérdések közös megválaszolása, összefoglalása; e érzés-érzet-hangulat: az összetartás, együttes véleményformálás, a felfedezés öröme, közvetlen találkozás színésszel, táncossal, rendezővel; s független tudás, tapasztalat: saját emberi kapcsolatrendszer átgondolása, mások véleményének megismerése és elfogadása; indirekt eredmények: csoportépítés, óvatosabb ítélkezés és véleményformálás, . a feldolgozott alkotáshoz — műfajában, témájában — hasonló további művekre való nyitottság. A sikeres program eredményeképp állandó általános céljaink irányába is teszünk lépéseket: 1. Értő színházi közönség nevelése — , színházi szocializáció". 2. A fiatal nézők és a színházak kapcsolatának, kommunikációjának fejlesztése, kommunikációs csatornák kiépítése és hatékony működtetése (iskolák és színházak párbeszédre épülő kapcsolata, hogyan jelenhet meg a színház az ifjúság életének tereiben, színházi akciók fiatalok számára, hogyan építhető be egy színházi előadás a pedagógus munkájába). 12 Hajós Zsuzsa — Lipták Ildikó: A színházi nevelésről hat tételben, Drámapedagógiai Magazin, 21. évf., 2010/különszám drámapedagógusoknak, 4. « 53 ¢