Oldal 51 [51]
OCR
GOLDEN DÁNIEL: MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK A SZÍNHÁZI NEVELÉSBEN A különböző tanulásszervezési stratégiák közül a legismertebb és leggyakoribb a direkt tanulásszervezés, azaz a hagyományos, ún. frontális tanítás, amikor teljes egészében a foglalkozásvezető irányít. Megszokottsága és (látszólag) alacsony előkészületigénye miatt indokolatlanul sokszor fordul elő még a nem formális nevelési helyzetekben (így a színházi nevelésben) is, különösen akkor, amikor az ismeretterjesztés a tartalmi cél. Előnyei közé tartozik a , tervezhetőség, hatékony információközlés, szabályok és alkalmazásuk megtanítása, deduktív gondolkodási sémáknak kedvez; alkalmazható tanulói passzivitás és aktivitás mellett is", hátránya ugyanakkor, hogy , nem alkalmas affektív és magasabb szintű gondolkodási képességek fejlesztésére". Ezzel szembeállítva az indirekt tanulásszervezés előnye, hogy , tanulóközpontú, a résztvevők szükségszerűen aktívak [...] épít az érdeklődésükre, rugalmas, teret ad az alternatíváknak, a szabad gondolkodásnak, a tévedés lehetőségének, hatékonyan lehet vele kreativitást, interperszonális készségeket és gondolkodast fejleszteni”.”° A harmadik típus az interaktív tanulásszervezés stratégiája, amelynek ,,k6zponti eleme a résztvevők közötti megbeszélés, melyben a feladat és/vagy megoldása az interakciók során alakul". Ide tartozó formák a vita, a szerepjáték, az interjú, a kooperatív technikák, a projekt, amelyek jól fejlesztik akommunikációs és szociális készségeket, az önálló tanulást. A negyedik a tapasztalati tanulás stratégiája: ,a tanulás induktív, tanulóközpontú és tevékenységekre alapozott folyamatokban megy végbe; a folyamatoknak és az azokra való reflektálásnak fontos szerepe van". Módszerei közé tartoznak a , kísérlet, szimuláció, kirándulás, mérés, megfigyelés — a bevonódás nagyobb foka miatt tartósabb változást tudnak elérni". Végezetül az önálló tanulás stratégiája , fejleszti a tanuló felelősségvállalását, döntésképességét", módszerei a , beszámoló, esszé, mestermunka, kutatás". A színházi nevelésnek nyilvánvalón az utóbbi három típusban rejlő lehetőségek kiaknázására érdemes törekednie, amiben megint csak a múzeumpedagógia szolgálhat követendő mintával: , A múzeumi látogatók a tanulás lehetőségének sokféle formájával találkozhatnak egy-egy látogatás és foglalkozás során, így például a tapasztalati tanulás, a felfedező, a multiszenzoros, a kognitív, affektív és mozgásos tanulás éppúgy jelen van a különböző programokon, mint a szociális tanulás, az informális tanulás és a mobil tanuläs.”” A didaktikai kézikönyv rendszerén belül a színházi nevelési tevékenységekhez a legközelebb az oktatási módszerekről szóló részben kerülünk. A szimuláció, 35 Dömsödy: A könyvtárpedagógia elmélete, 145—146. 26 Uo. 27 Torgyik: Tanulás a múzeumpedagógia módszereivel, 38. s 49 c
