Seite 50 [50]
OCR
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Ebből kiindulva érdekes lenne a színházi intézményrendszer és a választott színházi nevelési formák közti kapcsolatok vizsgálata is, hogy például mennyiben működhet hasonlóan vagy eltérően egy színházi nevelési előadás egy kőszínházban és egy független társulatnál. A 2013-as kutatás a homogenizálás hiperdemokratikus gesztusával élt: a katalógusban ábécérendben követték egymást a színházi intézményrendszer különböző méretű és hátterű szereplői, ami a felületes szemlélő számára azt is sugallhatja, mintha bárhol bármilyen program megvalósításának egyforma realitása volna. Miközben a valóságban az adott intézmény profilja nyilvánvalóan erősen befolyásolja, hogy hol, mikor, milyen jellegű színházi nevelési tevékenységben érdemes gondolkodni. A valódi pedagógiai célok kijelölése elképzelhetetlen anélkül, hogy elméletileg és történetileg reflektáltan gondolkodjunk a tanulási folyamat résztvevőiről. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nem formális nevelés területén működőkkel szemben is legyen elvárás , a gyermekség mibenlétének megértésére, értelmezésére irányuló tudományos törekvések beemelése". Az a fontos, hogy önreflektív módon kiterjedjen a figyelmünk azokra , a gyermekkorral kapcsolatos nézetekre, beszédmódokra, narratívákra, amelyek a tudományos kutatás mellett a közgondolkodást jellemzik". Mert ezen múlik, hogy a színházi nevelési események tervezői és vezetői milyen előképek mentén fordulnak a résztvevők felé, sikerrel kerülik-e el a leegyszerűsítő sztereotípiákból fakadó csapdákat; ennek eredményeként pedig ideális esetben , sem alá, sem fölé nem lőnek"? az adott célcsoportnak, azaz elérik, hogy a gyerekelöadäs „ne gügyögjön”, az ifjüsági előadás pedig „ne papoljon”. A tanulási folyamat célját és elérésének útját meghatározó oktatási stratégiák lehetnek célközpontúak (pl. információátadás, fogalomtanítás, készségfejlesztés, felfedeztetés),?? illetve szabályozáselméletiek (pl. nyílt oktatás, programozott oktatás, adaptív oktatás, játékosítás).? Ezekből vezethetők le azután az oktatásszervezés módjai, aminek alaptípusai a frontális munka, az egyéni munka, a párban folyó munka és a csoportmunka. Alkalmazásuk számos tényező függvénye lehet: , A szervezési módok melletti döntést az elérendő nevelési-oktatási célok, a tananyag jellege, a tanulók sajátosságai, illetve az ezekről való ismereteink, a rendelkezésre álló idő, az oktatás körülményei, a kész vagy megteremtendő segédletek köre, az aktuális tanár-tanuló viszony, a pedagógus felkészültsége, az érintettek (tanár és tanulók) aktuális testi-lelki állapota befolyásolja." 21 Golnhofer Erzsébet — Szabolcs Éva: Gyermekkor: nézőpontok, narratívák, Budapest, Eötvös, 2005, 10-11. 22 Falus-Szücs (szerk.): A didaktika kézikönyve, 490. 23 Uo., 498. 24 Uo., 537-538. « 48 +
