Oldal 48 [48]
OCR
TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK rendszerét hívom segítségül alapvetően a legfrissebb magyar nyelvű kézikönyvre támaszkodva." A helyzetet némileg nehezíti, hogy a , didaktikus" kifejezés a művészetek kontextusában kifejezetten pejoratív jelentéstartalommal bír: valamiféle kényszerítő mozzanatra utal, amely az alkotói és a befogadói szabadságot egyaránt lényegileg akarja korlátozni. A művészetek irányából érkező szakemberek ezzel összefüggésben ösztönösen tiltakoznak minden olyan törekvés ellen, amely formalizálni próbálja az informális tanulást. Úgy vélik, a művészi alkotás önmagában képes hatást gyakorolni a befogadóra, és ennél többre nincs is szükség. Alighanem erre vezethető vissza, hogy maguk a színházi nevelésben érintett szakemberek is gyakran igyekeznek hangsúlyozni az oktatástól vagy neveléstől való távolságtartásukat. Holott az alapvető szociálpszichológiai és nevelésszociológiai megfigyelések szerint ,ha nem nevelünk, azzal is nevelünk", azaz hiába próbálunk kibújni a szabályozás felelőssége alól, a meg nem hozott döntések is döntésekké válnak, s meghatározóak lesznek a csoport működésére, egyúttal a tanulási folyamat egészének végeredményére nézve." A , nem akarunk nevelni, csak szabadon játszani" mítoszával szemben tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a színházi nevelési események megvalósítói hogyan látják saját szerepüket, s milyen fokú tudatossággal vannak jelen az egyes helyzetekben. A nem formális tanulási folyamatok áttekintésének jó kiindulópontja a tanulási környezet, ami mindazt felöleli, amit tapasztalási lehetőségként a résztvevők rendelkezésére bocsátunk. Ennek kialakítása alapvető jelentőséggel bír, mivel , minden tanulási környezet tükröz valamilyen pedagógiai szemléletet"."? Például egy közönségtalálkozó mereven elválasztott tere a kukucskáló színház viszonyait reprodukálja, ami a frontális tanítás viszonyrendszerének felel meg, tehát semmivel sem ad elmélyültebb tanulási lehetőséget, mint egy osztályteremben zajló hagyományos tanóra. Ez a szempont a színházi nevelés tágabb értelmezési terét is megteremti, amenynyiben lehetőséget ad a hasonló helyzetből induló rokonterületek: a muzeum-," Falus Iván — Szűcs Ida (szerk.): A didaktika kézikönyve. Elméleti alapok a tanítás tanulásához, Budapest, Akadémiai, 2022. Vö. Kozma Tamás: A nevelésszociológia alapjai, Budapest, Tankönyvkiadó, 1977; Buda Béla: A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Budapest, Tankönyvkiadó, 1986; Pusztai Gabriella (szerk.): Nevelésszociológia. Elméletek, közösségek, kontextusok, Debrecen, Debreceni Egyetem, 2020. Falus-Szűcs (szerk.): A didaktika kézikönyve, 149. (Kiemelések az eredetiben.) Foghtűy Krisztina — Szepesházyné Kurimay Ágnes (szerk.): Múzeumpedagógiai tanulmányok 1-III., Budapest, ELTE PPK — Gondolat, 2009. = = + A6 +
