Oldal 134 [134]
OCR
132 / KŐMÜVES SÁNDOR elszigeteltség, elégtelennek érzett életminőség, a betegnek az a vágya, hogy az otthonában halhasson meg, vagy a betegnek az az igénye, hogy kontrollálhassa halálának bizonyos körülményeit, de meghúzódhatnak a háttérben egzisztenciális indokok is (például a hátralévő időszak értelmetlenségének az érzése, a teljesnek, befejezettnek érzett élet, az egyre jelentősebb mértékű másokra való, de tehernek megélt ráutaltság érzése, vagy a másoknak való kiszolgáltatottságtól való félelem (Bolt et al. 2015; Ganzini et al. 2003). A táplálék- és folyadékbevitel önkéntes beszüntetésének gyakoriságát illetően egyre több adattal rendelkezünk, esetbeszámolóink is vannak már az 1990-es évek óta. Egy holland felmérés azt mutatta, hogy a válaszadó háziorvosok 4690-a már gondozott olyan beteget, aki életének lezárásaképpen ezt az opciót választotta (Bolt et al. 2015). Az Egyesült Államokban pedig például Oregon államban a hospice nővérek legalább 4690-a már gondozott olyan beteget, aki vagy megkísérelte az életét ezen a módon befejezni, vagy így fejezte be az életét (Ganzini et al. 2003). Klinikai szakaszai A VSED-t három szakaszra szokták felosztani. Az első egy korai szakasz, melyben a beteg éber és esetleg szomjúságot érez, de még képes másokkal kapcsolatot teremteni. Ezt követi egy középső szakasz, amelyet a vesefunkció romlásával járó fokozatos elgyengülés jellemez. A harmadik, késői szakaszban a beteg már nagyrészt nem reagál (Wechkin et al. 2023, e629). Formái A táplálék- és folyadékbevitel önkéntes beszüntetésnek többféle formáját is megkülönböztethetjük. A klasszikusnak nevezhető esetben a beteg szándéka nyílt kommunikáció mellett gondozói és hozzátartozói támogatással találkozik. A mások elől elrejtett forma esetében a hozzátartozók és/vagy a gondozók ellenzik a beteg szándékát, ezért
