OCR
V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében . ! 119 Az arányosság követelménye A szedálás arányosságának követelménye (az arányos szedálás) szintén gyakori definíciós elem. Az arányosság követelménye általánosságban - azaz a terápia filozófiájának egyik elemeként - azt jelenti, hogy a terápia kívánatos és nemkívánatos következményei arányban álljanak egymással. A szedálás arányossága azt a követelményt jelenti, hogy a szedálás mélysége és időtartama ne lépje túl azt a szükséges mértéket, amit a refraktorikus tünet (meghatározását Id. a következő szakaszban) megszüntetése megkövetel. Amikor egyesek úgy érvelnek, hogy az élet megrövidítése mint következmény nem áll arányban a tünetenyhítés céljával, akkor a szedálás arányossági követelményét használják fel annak védelmében, hogy a terminális szedálást megkülönböztessék az eutanäziätöl. Robert Twycross-nak, a palliativ gondozás ismert szakemberének például az az álláspontja, hogy nem palliatív szedálás az a szedálás, amely során nem teljesül az arányosság követelménye (Twycross 2022). A refraktorikus tünet Nathan I. Cherny orvos elterjedtté vált meghatározása szerint a , Tefraktorikus tünet" kifejezése olyan tünetekre alkalmazható, amelyeket nem lehet megfelelően kontrollálni, a tudatosságot nem veszélyeztető, tolerálható terápia megtalálására irányuló agresszív erőfeszítések ellenére sem. Egy tünet refraktorikusnak történő minősítéséhez a klinikusnak meg kell bizonyosodnia arról, írja, hogy a további invazív és nem invazív terápiák vagy (A.) nem képesek a beteg számára enyhülést hozni, vagy (B.) túlzott és nem tolerálható akut vagy krónikus betegségteherrel járnak, vagy (C.) nem valószínűsíthető, hogy a beteg számára tolerálható időkereten belül enyhülést tudnak hozni (Cherny 2021, 718). A refraktorikus tünet a terminális szedálás számos definíciójában az egyik szükségszerű feltétele (indikációja) a szedálásnak. Noha refraktorikus tünet alatt rendszerint a beteg fizikailag is megnyilvánuló tüneteit értik (fájdalom, légzési nehézség, hányinger/hányás,