OCR
V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében \ 109 , intenzív tünetkezelést") is gyakran a kettős hatás elve alapján veszik védelembe." Ugyanakkor meg kell itt jegyeznünk azt is, hogy egy cselekedet külső, empirikusan rögzíthető jegyei között nem találhatunk olyat, amely a szándék tartalmáról szolgáltathat döntő információt, vagyis önmagában egy cselekedet külső jellegzetességeiből soha nem következtethetünk teljes vagy minden kétséget kizáróan a szándék tartalmára. A tettés a mellőzés megkülönböztetése azon két tevékenység elhatárolásán alapul, amely különbséget tételez fel az ágens aktív, tevőleges cselekvése, valamint az adott cselekvéstől való tartózkodása között. A tett/mellőzés különbségtétel érvényességéről szóló vita a cselekvéselméleti teóriák színterén zajlik. Egy adott érvényes büntetőjogban a distinkció tartalma a kodifikált cselekvéselméletből származtatható. Annak érdekében azonban, hogy az eutanázia eseményterébe tartozó jelenségek morálisan semleges leírást kaphassanak, mindenképpen szükséges a büntetőjog nyelvezetében megtalálható tevékenység/mulasztás fogalompár által behatárolt jelenségkör morális megítélés vonatkozásában történő semlegesítése. Ezt azzal végezhetjük el, ha nem használjuk fel a mulasztás kifejezését, ezzel együtt annak büntetőjogi értelmezését sem. A mulasztás valaminek a cselekvési lehetőség és képesség ellenére történő kötelességellenes nemtevése. Ebben a meghatározásban számunkra nem az ontológiai elem (a cselekvési lehetőség), hanem a normatív kritérium (a cselekvési kötelesség) az, ami a problémát okozza. A nevezett két fogalmi páros mellett az eutanázia szakmai párbeszédében további alapvető kulcsfogalmakat találunk: az aktív és a passzív, illetve a direkt és indirekt eutanázia kifejezéseit. A bevezetett fogalmak felhasználásával az eutanázia különböző formáit a következőképpen határozhatjuk meg: Aktív eutanázia: az eutanáziának az a formája, mely során a beteg halálának előidézése tettel valósul meg Passzív eutanázia: az eutanáziának az a formája, mely során a beteg halálának előidézése mellőzéssel valósul meg ° Egyes szerz6k az intenziv tiinetkezelést (intensive symptom management”) önálló életvégi opcióként tárgyalják. Jelen kötetben a tárgyalását az eutanázia tárgyalási menetébe helyeztük.