Oldal 99 [99]
OCR
V. Életvégi döntések az egészségügyi ellátás keretében . ! 97 2. A SZENVEDÉS A szenvedés enyhítése Az életvégi opciók tárgyalása során egyre inkább konszenzussá váló etikai pillér az a szándék, amely a beteg szenvedését (Cassell 2004), esetlegesen elviselhetetlennek érzett szenvedését kívánja enyhíteni. A szenvedés szónak itt jelentősen tágabb a jelentése, mint a fájdalomnak, a két szó korántsem egymás szinonimája. A szenvedés jelentése nem szűkül le a hagyományos fájdalom-meghatározásra, amely a fájdalom eredetét potenciális vagy aktuális szövetkárosodáshoz kapcsolódó, vagy ahhoz hasonló élményhez köti (Raja et al. 2020). A szenvedés klasszikus módon fizikai, lelki, szociális és spirituális/egzisztenciális dimenzióra való bontása bizonyos mértékig mesterséges ugyan, mégis jól érzékelteti a hagyományos fájdalom-definíció jelentős mértékű bővülését. A spirituális/egzisztenciális dimenzió már magában foglalja azt az értelmet is, melyet a beteg a saját életének ad. A szenvedésüket elviselhetetlennek érző embertársaink tudata annak a kérdésnek a feltételéhez kell vezessen, hogy az egészségügyi ellátórendszer, tágabban pedig a társadalom hogyan viszonyul az elyiselhetetlen szenvedéssel élő betegtársainkhoz, milyen lehetőségeket biztosít a számukra szenvedésük enyhítésére? Az a tény, hogy ilyen betegek élnek közöttünk, válaszra késztet bennünket; minden egyes hozzáállás egy lehetséges konkrét válasz. Továbbá, minthogy tény, hogy az elviselhetetlen szenvedéssel élő, életük végén járó betegek egy része explicit kérést is megfogalmaz például eutanáziára vagy orvos által asszisztált öngyilkosságra, szükséges átlátni az ellátórendszer különböző szintjeinek és helyszíneinek a konkrét válaszát is ezekre a kérésekre. A válaszlehetőségeinket illető átláthatóság, a helyzetet feltáró munka és a helyzet világos prezentációja az életük végén akár elviselhetetlen módon szenvedő embertársainkkal való bánásmódjainkról, valamint az őket ellátó és az őket körülvevő személyek nehézségeiről, a számukra is nyújtható segítség különböző formáiról folytatható érdemi párbeszéd egyik lényegi feltétele.
