Oldal 90 [90]
OCR
88 / NEMESLÁSZLÓ példái, valamint az Ars moriendi keresztény hagyománya, bár a mai emberek számára is fontos tanulságokkal szolgálhatnak, eredeti formájukban inkább elavult történeti forrásnak tűnnek. A kérdés az, hogy szükség van-e ma is hasonló jellemnevelő irányelvekre, ki tudunk-e találni a meghalás erkölcsi művészetére a mai viszonyok között is alkalmazható, praktikus tanácsokat? Ha igen, vajon kinek a feladata ez? Az orvosoké, a pszichológusoké, a jogászoké, a filozófusoké, az antropológusoké, a spirituális vezetőké vagy a bioetikusoké? Erre a kérdésre az egyik válaszunk az, hogy valószínűleg mindegyiküké. Egy modern Ars moriendi kidolgozását leginkább egy interdiszciplináris együttműködés keretében tudjuk elképzelni. H. Tristram Engelhardt (Engelhartdt 1997) szerint ahagyományos erényetika és jellemnevelés olyan erkölcsi közösségeket feltételezett, amelyek nagyjából homogén világnézeti és erkölcsi felfogást vallottak, az antik görög, római (vagy akár kínai, indiai, japán, afrikai) kultúrákban. Más a helyzet a modern, sokszínű, multikulturális társadalmakban, ahol nehezebb az erkölcsi alapok egyértelmű elfogadottságára hivatkozni. Társadalmaink megosztottak, heterogének a jó élet kritériumait illetően, ennek fel- és elismerése képezi a toleráns együttélés etikai minimumát. Az erényekkel kapcsolatos nemzetközi szakirodalomban létezik egy nagyon fontos vita arról, hogy a különböző kultúrákban megjelenő erények mennyire mutatnak átfedéseket, mennyire tekinthetők kultúrák felett univerzálisnak. Az itt hivatkozott nézetek arra mutatnak rá, hogy bár a szóba jöhető erények listája részben változó, alapvetően inkább a hasonlóságok dominálnak. Bár léteznek különbségek, a betegséggel és az élet végével szembenéző emberekkel kapcsolatban felmerülő erkölcsi nehézségek, a megjelenő erkölcsi erények jórészt ugyanazok minden történeti időszakban és kulturális környezetben. Ha egy erényetikai elvárás-magot akarunk felvázolni, ennek olyan erények lesznek a legfontosabb összetevői, mint a türelem, a kitartás, a bátorság, a remény, a méltóság, az értelem és a bölcsesség. A magam részéről ezt a hét , sarkalatos" erényt tartom a betegséggel szembenéző vagy haldokló beteg fő erkölcsi szempontjának. Az erények furcsasága, hogy jogilag nem kikényszeríthetők, nem tekinthetők modern értelemben erkölcsi kötelességeknek (Meyer 1992;
