Oldal 82 [82]
OCR
80 / NEMESLÁSZLÓ A filozófiai és vallási hagyomány a meghalás példaképeit tárta az emberek elé Szókratész, Seneca, Jézus vagy a mártírok képében. A haldoklás folyamatának meghatározott mintái és keretei voltak. Lehet-e beszélni olyan bioetikáról, amely nem az egészségügyi szakembereknek, hanem direkt módon a pácienseknek, adott esetben a haldokló betegeknek szól? Feltámasztható-e az antik filozófiai hagyomány, amely a haldokláshoz erkölcsi útmutatást nyújtott, kialakítható-e egy korszerű ars moriendi gyakorlat, nem vallási elvekre támaszkodva? A gyakorlati filozófia ma újra lehetőséget igyekszik kínálni az embereknek arra, hogy az életükben filozófiai elveket és gyakorlatokat alkalmazzanak. A sztoikus filozófia és más filozófiai irányzatok belátásai az életvégi döntéseinkben is segítségül szolgálhatnak. Válasszuk-e az eutanáziát? Talán furcsa kérdés, pedig voltaképpen mindannak az összefoglalása és mércéje, ami az eddigiekben előkerült. Jellemző módon az eutanáziára hajlamosak vagyunk úgy gondolni akár filozófusként, bioetikusként, orvosként, jogászként, állampolgárként is, mint ami másokat érint, hiszen ők vannak abban a helyzetben, hogy ilyen döntést kell hozniuk. A kérdés azonban leginkább mégis az, hogy ha mi magunk ilyen helyzetbe kerülnénk, és lenne lehetőségünk a döntésre, vajon milyen szempontok alapján hoznánk meg a végső döntésünket? A pillanatnyi érzéseinkre alapozzuk, vagy gondoljuk át alaposan? Egyedül vagy másokkal konzultálva hozzuk meg a döntést? Ha ez utóbbi mellett döntünk, ki a megfelelö forräsaa gondolatoknak - az orvos, a pszichológus, a pap, vagy a barátaink, a családtagjaink, netán a filozófus? Alkalmas-e a filozófia arra, hogy az élete végével szembe néző, haldokló beteg abból merítsen gondolati forrásokat? Van-e a mai filozófiának komoly ambíciója a halál kérdéseinek komolyan vételére oly módon, hogy az eredményei alkalmasak legyenek a filozófiához forduló egyén életében szerepet játszani? Ebben a vonatkozásban egyaránt gondolhatunk a kontinentális filozófiai hagyományokra (pl. fenomenológia, egzisztencializmus), az analitikus hagyományból
