OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? \ 77 nos etikai elv, mivel léteznek olyan helyzetek, amikor a gyors halál, így a rövidebb élet jobb az egyébként is meghaló ember számára. Egy alternatív megközelítés szerint nem az egyes egyének szempontjai felől értelmezhetjük az eutanázia etikáját, hanem egyfajta haszonelvű kalkuláció (boldogság- vagy szenvedéskalkulus) formájában, tehát a világban meglévő öröm és szenvedés mérlegelésével állapíthatnánk meg egy adott cselekedet erkölcsi elfogadhatóságát. Ez a megközelítés azonban nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel lehetőséget teremt a szenvedő emberek életének akaratuk ellenére való kioltására is. Az etikában nem elég a szenvedés összmennyiségét csökkenteni, az érintett emberek érdekeit és preferenciáit is figyelembe kell venni. A haldoklás, életünk utolsó szakasza az életünk részét képezi, ebből a megközelítésből talán több érdemi eligazítást nyerhetünk. Az eutanázia filozófiája nem a jó halál, hanem a jó élet kérdése mentén érvényesülhet igazán. A jó élet felfogásával kapcsolatban sokkal több filozófiai kapaszkodót találunk, viszont itt is számos problémával szembesülünk. Rengeteg elmélet születik ma arról, hogyan éljünk jó életet: hogyan legyünk boldogok, sikeresek, gazdagok, hogyan éljünk értelmes életet; a média és az önsegítő könyvek garmadája kínál ezekre megoldási lehetőségeket. Nem ugyanaz arról értekezni, hogy mit jelent egy adott pillanatban vagy életszakaszban jó, boldog, kiteljesedett életet élni, mint arról kialakítani egy átfogó elképzelést, hogy miben áll a jó élet mint olyan egésze. Létezik egyáltalán olyan, hogy jó vagy rossz élet, s ha igen, mik ennek a feltételei? Az egyik megközelítés szerint az élet egy koherens egész, egyfajta utazás vagy értelmes történet, narratíva, ami nem feltétlenül magától szerveződik így, hanem tudatos erőfeszítéseket igényel. Arisztotelész filozófiai felfogásában a jó élet, az eudaimónia egy olyan normatív etikai cél, amely a teljes életre kiható életvezetési elvek alkalmazásával érhető el. Ebbe beletartozik az életünk utolsó szakasza, azaz a haldoklás és a halálunk is. Hiába élek évtizedekig jó életet, ha a halálom nem megfelelő módon következik be, az árnyat vet az életem egészének megítélésére. Az antik filozófiai, majd a keresztény vallási hagyományban az élet lezárása fontos szempont volt az illető egyén életének megítélésben. Nem véletlen,