OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk vegerö? \ 73 mr Az eutanázia dilemmáját, leegyszerűsítve, a következő két lehetőség mentén írhatjuk le: (1) az egyéni szabadság, autonómia, a test feletti önrendelkezés lehetőségének kiterjesztése az élet egészére, avagy (2) intézményesített hajtóvadászat a gyengékre, elesettekre, kiszolgáltatottakra, betegekre és idősekre. Az egyéni szabadság, autonómia (a modern bioetika egyik alapelve) egy nagyon összetett jelenség, így az eutanázia vonatkozásában is érdemes óvatosan bánni vele. Vegyünk egy egyszerű példát. Képzeljük el, hogy egy sötét, elhagyatott helyen megyünk haza, amikor elénk ugrik egy fegyveres rabló, aki pisztolyt szegez a fejünkhöz, és felteszi a nevezetes kérdést: , Pénzt vagy életet?" Mivel meghalni épp nem akarunk, gyorsan arra a következtetésre jutunk, hogy neki adjuk az összes pénzünket. Ez a döntés nyilvánvalóan nem ássa alá a szabad akaratba vetett filozófiai hitünket, hiszen szabadon döntöttünk úgy, hogy inkább lemondunk az anyagi javainkról ahelyett, hogy elveszítsük az életünket. Mégis furcsa lenne egy olyan érvelés a rablótól, miután elfogták a rendőrök és bíróság elé állították, hogy ő tulajdonképpen semmi bűnt nem követett el, hiszen a szabad akaratomból adtam át neki a pénzemet. Életünk minden döntése, ha nem is ennyire sarkított körülmények között, bizonyos korlátok között zajlik. A döntések szabadságának mércéje nem csupán a szubjektív belátás, racionális mérlegelés és akarat, hanem a rendelkezésre álló választási lehetőségek függvénye. Ezek a választási lehetőségek pedig gyakran nem tükrözik a társadalmi igazságosság elveit. Az eutanázia viszonylatában ilyen igazságtalanságok merülhetnek fel. Bizonyos embereket, akár nem tudatos módon is, társadalmilag kevésbé értékesnek tartva talán könnyebben engedélyezik számukra, vagy éppen bíztatják őket az eutanázia igénybe vételére. Még egyértelműbb különbség, hogy mivel ezek az emberek kevésbé képesek olyan ellátást biztosítani önmaguk számára (vagy a családjuk a számukra), amely elfogadható életminőséget és méltóságot biztosít az életük végén, inkább kérnek eutanáziát. Sarkosan fogalmazva: egy úgynevezett , elfekvőben" elhelyezett kiszolgáltatott beteg könnyebben mond le az életéről, mint egy olyan személy, aki képes önmaga számára magas szintű orvosi ellátást, komfortos elhelyezést és meg