Oldal 74 [74]
OCR
72 / NEMESLÁSZLÓ mindenki egyetértett, hogy az orvosi tudás és technológia fejlődése jó mind az egyénnek, mind a társadalomnak. Ha meg tudjuk menteni emberek életét, kitolhatjuk az élettartamukat, a korábbiaknál messze hatékonyabb módon javíthatjuk az életminőségüket, az erősíti az orvoslásba vetett bizalmunkat, így megéri a források növekvő bevonását. Ugyanakkor egyre többen gondoltak úgy erre a folyamatra, hogy az veszélyezteti önrendelkezésüket, elveszi tőlük az életük végével kapcsolatos döntési szabadságot, képzeletükben riasztó lehetőségként merült fel, hogy rideg kórházakban, gépeken tartják majd életben őket még akkor is, amikor már szívük szerint nem akarnák életük értelmetlennek tűnő meghosszabbítását. Az orvosok maguk is megterhelő tapasztalatként élték meg ezt az időszakot. Sokan közülük nehezen egyeztették össze az új kihívásokat a Hippokratészig visszavezethető, az ő nevéhez kötődő orvosi etika és eskü hagyományával. Ha lehetőségem van megmenteni egy ember életét, az nem feltétlen orvosi erény? Hogy lehetséges, hogy egyre több ember konfliktust lát az orvosi elköteleződés és a saját szempontjainak teljesülése között? Ki hozzon döntést arról, hogy egy végstádiumú, haldokló, menthetetlen beteg hogyan, milyen körülmények között és mikor haljon meg? Kihez, mihez fordulhatok erkölcsi útmutatásért a modern medicina korában; mely vallási, filozófiai, etikai, orvosi tanítás képes ezt az új helyzetet megfelelően kezelni? Nos, az egyik kézenfekvő megoldás, hogy bízzuk ezt a páciensre, fogadjuk el a szempontjait, hiszen leginkább ő képes megítélni, hogy mikor és hogyan fejezné be az életét. Az eutanáziával kapcsolatos szabadelvű gondolkodás nagyjából erre az álláspontra helyezkedik. Az életvégi döntéseket bízzuk arra, akinek az életéről és haláláról döntés születik. A libertárius szemléletű Ihomas Szasz (2011) az öngyilkosság és az eutanázia tiltását az orvoslás , szégyenének" nevezte. A mindenki csináljon, amit akar gondtalannak tűnő szabadelvű retorikája azonban a gyakorlatban számos etikai problémát vet fel, például azzal kapcsolatban, hogy a szabad döntés voltaképpen mennyire szabad, nem esünk-e gyakran a szabad döntés illúziójának csapdájába? Nem megtévesztés vagy társadalmi nyomás áll-e a , szabad" döntéseink hátterében? A társadalmi igazságosság szempontjai ebben az összefüggésben kerülnek elő.
