Oldal 73 [73]
OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? ! 71 léletű orvosi etika, a bioetika ennek a folyamatnak az eredményeként bontakozott ki, ennek részeként pedig a betegjogok kidolgozása és hangsúlyozása. Ebben az időszakban jelentek meg az eutanázia elfogadhatóságával kapcsolatos társadalmi és szakértői viták, elsősorban az erős liberális, az egyéni döntéseket előtérbe állító hagyománnyal rendelkező országokban, mint az Egyesült Államok, Anglia, Hollandia vagy Ausztrália, ezzel együtt pedig egy furcsa fogalom: a halálhoz való jog. 1973-ban egy fiatal texasi férfi, Dax Cowart esete került a nyilvános viták kereszttüzébe. Dax egy robbanás következtében súlyos égési sérüléseket szenvedett. A korszerű eljárásoknak köszönhetően az orvosok életben tudták tartani, azonban a sérülések miatt csökkent életminőség (elvesztette látását, ujjait, eltorzult az arca), illetve a kórházban alkalmazott eljárások rendkívüli fájdalmas volta miatt Dax folyamatosan visszautasította az élete megmentésére tett orvosi erőfeszítéseket, amit azonban az orvosok nem vettek figyelembe és akarata ellenére is kezelték. Dax életben maradt, családot alapított, jogi diplomát szerzett és pár éve bekövetkezett haláláig a halálhoz való alapvető betegjog képviselője maradt. Még vehemensebb társadalmi, a média által is gerjesztett felzúdulást váltott ki az ún. perzisztens vegetatív állapotba került páciensek életben tartásának kérdése. A vegetatív állapotba leginkább egy szívrohamot követően kerülnek emberek, miután az agyi vérellátásuk hosszabb időre kimarad. Orvosi diagnózisa szerint ebben a tartós állapotban a páciensnek nincs semmiféle tudatos tapasztalata, prognózisa alapján visszafordíthatatlan állapot, viszont mesterséges táplálással évekig, akár évtizedekig életben tartható. Karen Ann Ouinlan, egy fiatal amerikai nő esete, aki 1975-ben került vegetatív állapotba, a bioetika egyik klasszikus esetévé vált azt a kérdést illetően, hogy életben kell-e tartanunk a modern orvosi lehetőségek segítségével olyan embert, akinek nincsenek tudatos, azaz az emberi személyhez kötött tapasztalatai, és nem is lesznek soha. Ezek az esetek arra hívták fel a figyelmet, az orvosi világon belül és azon messze túl, gyakorlatilag az egész amerikai társadalomban, hogy valamit kezdeni kell azzal az új helyzettel, amelyet az orvoslás szinte hirtelen bekövetkezett fejlődése idézett elő. Azzal nagyjából
