Oldal 70 [70]
OCR
68 / NEMESLÁSZLÓ belül milyen utakat választunk. De vajon ehhez hasonló döntési lehetőség-e, amikor arról döntünk, hogy élünk-e vagy halottak leszünk, azaz kilépünk az életünkből? Az egyszerűség kedvéért: egy útkereszteződésnél mehetünk balra és mehetünk jobbra - de meg is ölhetjük magunkat. Ezek a döntések ugyanolyan jellegűek-e? Az egyik esetben az élet két lehetősége, míg a másik esetben a lehetőség és a lehetőség hiánya között választunk. Jogunk sok mindenhez van, vagy többnyire így gondoljuk: például a választásokon való részvételhez, szabad helyváltoztatáshoz, gazdasági vagy politikai szerepvállaláshoz, önkifejezéshez, magánélethez, oktatáshoz, egészségügyhöz. John Stuart Mill nevezetes kárelvének értelmében egy szabad társadalomban nagyjából mindenhez jogunk van, ami másoknak nem okoz közvetlen módon kárt. A liberális hagyományban gyakran megjelenik azonban egy fontos kivétel, egy különös elméleti paradoxon: nem áll szabadságomban a saját szabadságom elidegenítése. Ennek a dilemmának az egyik hagyományos példája az önkéntes rabszolgaság. Ha teljesen szabadok vagyunk, bármire van jogunk, amit tenni szeretnénk és másoknak nem árt, eladhatjuk-e magunkat rabszolgának? Rabszolgaként már nem leszünk szabadok - így a kérdés (gondolatkísérletként is) az, hogy szabadságunkban áll-e lemondani a saját szabadságunkról. A liberális elmélet hagyományán belül erre a kérdésre különböző válaszok születtek, általánosnak talán az mondható, hogy a szabadság radikálisan nem idegeníthető el, azaz kivételt jelent a szabad döntéseimet illetően. Nem adhatjuk el a szerveinket pénzért, nem tárgyiasíthatjuk magunkat, az életünket nem kockáztathatjuk korlátok nélkül. Ezeket a kérdéseket a korábbi és a mai társadalmak egyaránt szabályozták: például a prostitúciót, a párbajozást, a szervadományozást, az orvosi kísérletekben való részvételt vagy az öngyilkosságot. Ma furcsának tűnik az öngyilkosság kriminalizálása, viszont egyetértünk azzal, hogy egy ember ne adományozhassa a szívét a beteg gyermekének, vagy ne adja el pénzért, hogy jobb körülményeket teremtsen a családja számára. A testünkkel és az életünkkel egy bizonyos mértékig rendelkezünk, de bizonyosan nem korlátlanul - a közösségnek vagy az államnak sok esetben erkölcsi kötelessége az önrendelkezésünket paternalista módon korlátozni. Jean Améry könyvének (2004) címét idézve: Az ember
