OCR
62 / NEMESLÁSZLÓ és intézményes szempontjai, az organizmusok biológiai működése és ennek megszűnte vizsgálhatók tudományos (empirikus) módszerekkel, az azonban, hogy mi történik velünk a halálunk után, nem tartozik az így kutatható jelenségek körébe. Talán azt gondoljuk, hogy ez a nézet mindenki magánügye, szabadon eldöntheti, hogy mit gondol arról, hogy mi lesz vele, van-e halálon túli élet, mennyország és pokol, van-e isten, lehetséges-e a lélekvándorlás, egyáltalán van-e halhatatlan lelkünk, ami túléli a testünket, stb. Ezzel összefüggésben merülnek fel azok a kérdések, amelyek az élet értelmére és értékére, a méltóságra, az életminőségre és egyéb egzisztenciális értékítéletekre vonatkoznak. Ezek lelkiismereti kérdések, halljuk gyakran. Ezzel talán arra utalunk, hogy magánjellegű nézetek, azaz mindenki egyedül, mások nézeteitől függetlenül alakíthatja ki az álláspontját. A lelkiismeret furcsa kifejezés, arra is utal, hogy valójában nem vagyunk racionálisak, nem szükséges igazolás sem az alapvető nézeteinkhez, elegendő valami furcsa belső sugallatra hivatkozni, mint ami fölött nincs igazi ellenőrzésünk. A másik gyakran előforduló kifejezés a világnézet. Mint világnézeti szabadság, ami a magánélet szabadságának fontos eleme. Az, hogy mit gondolok például az élet és a halál, az isten és a túlvilág kérdéseiről, vagy a lélek természetéről, alapvetően magánügy. Ez azonban ebben a formában elég pontatlan fogalmazás. Ugyanis nem ugyanaz mindenki véleményét szabadságának zálogaként elfogadni, mint elfogadni, hogy az adott személyes vélemény egy komplett világnézet része. Ha például elfogadom egy másik ember véleményét, mint világnézetének részét és eredményét, mondjuk egy keresztény, egy muszlim, egy buddhista vagy egy szekuláris humanista nézetét, és ebből fakadó életvégi döntését, akkor feltételeznem kell, hogy az a nézete egy racionálisan felépített érvrendszerből fakad, mégpedig olyan módon, ami nyilvánosan ellenőrizhető. Vannak továbbá, akik szerint az életvégi döntések alapvetően nem szólnak másról, mint az aktuális érzésekről. Arról, hogy egy adott személy hogyan érzi magát, mekkora fájdalmai vannak, mennyire szenved, milyen a megélt életminősége, mennyire aggódik. E megközelítés szerint indokolatlan a döntésekben olyan tényezőkre hivatkozni, mint a lelkiismeret vagy a világnézet, elegendő a szubjektív tapasz