Oldal 60 [60]
OCR
58 / NEMESLÁSZLÓ 19 Ennyi , zavaró" tényező felsorolása után megkérdőjeleződik, hogy képesek vagyunk-e egyáltalán racionális döntéseket hozni, általában pedig, hogy összességében racionális lények vagyunk-e. Az emberi döntéshozatal kognitív pszichológiai kutatásait áttekintő írásában Nisbett és Ross (1980) e belátások lehangoló következményeiről (bleak implications) beszélt. Az új pszichológia látszólag megkérdőjelezi az ember hagyományos, különösen a felvilágosodásból származó önképét, miszerint az ember elsősorban racionális lény, így a tudás, a tudomány, a logika és filozófia vezet a természetéből adódó hajlamok egyéni és társadalmi kiteljesedéséhez. A racionalitás fogalma a filozófiában is átalakult, több felfogását is érdemes elkülöníteni, például az aktuális döntések, illetve a döntéshozatali mechanizmusaink gazdaságos működésének racionalitását, például evolúciós megfontolások fényében. Elmebeli képességeink jórészt arra alakultak ki, hogy gyors döntéseket hozzanak, akár úgy is, hogy azokhoz nem szükséges tudatos mérlegelés. Túlélési értéküket nézve ezek hatékony mechanizmusok, miközben gyakran hibáznak. Az utóbbi időkben elterjedt nézet szerint elménk alapvetően két rendszer együttműködését mutatja, egy gyorsan reagáló intuitív rendszer és egy lassabb, tudatosan reflektáló, a gyors döntéseket korrigáló feldolgozó mechanizmusét. Ezt a modellt nevezik a kognitív pszichológusok kettős feldolgozás elméletnek. Ez egyszersmind azzal jár, hogy mentális rendszereink között konfliktus áll fenn, amely sok esetben megnehezíti a döntéseinket és az életünket. Életvégi helyzetekben, amikor a fájdalom, szenvedés, az életminőség csökkenése, a kiszolgáltatottság, reménytelenség, valamint a végső kérdések egzisztenciális bizonytalansága különös erővel tör az emberre, a döntések függetlensége és racionalitása az életünk egyéb döntéseihez képest fokozottan kérdőjeleződhet meg. 3. TÁÉKOZOTT BELEEGYEZÉS AZ ÉLET VÉGÉN A mai etikai diskurzusban az egyéni döntések szabadsága, illetve a jogok kérdése került az előtérbe. A kérdésfeltevés tipikus formája, hogy ha valaki, egy belátási képességgel rendelkező, cselekvőképes,
