Oldal 59 [59]
OCR
IV. Hogyan hozunk döntéseket az életünk végéről? \ 57 tív irányban. Az erkölcspszichológiában régóta tanulmányozzák ezeket a hatásokat, ennek eredményeként fogalmazódott meg az a szituacionista felfogás, amely a belső meggyőződésekkel, önismerettel, erkölcsi kvalitásokkal, erényekkel és jellemünkkel szemben az aktuális környezeti tényezők elsődlegességét hangsúlyozza az erkölcsi viselkedésünkben (Nemes 2012). Kulturális különbségek, azaz annak a kultúrának a hatása, amelyben felnőttünk és élünk, szintén befolyásolják a döntéseinket. Sokat vizsgálták például a nyugati és a keleti, az afrikai és egyéb kultúrák képviselőinek tipikus döntéshozatali gyakorlatait (Nisbett 2003), ahogy az egyes társadalmi csoportok, különböző szocioökonómiai státuszú személyek döntéseit, valamint a nemi különbségeket is. E kutatások arra mutattak rá, hogy gondolkodásunk, érzelmeink, problémamegoldásunk és etikai döntéseink ezektől a kulturális tényezőktől is nagyban függenek. Ha mindez nem volna elég, további kérdéseket vetnek fel az úgynevezett kognitív részrehajlások vagy torzítások (bias). Az információk keretezése, megfogalmazási, bemutatási módja például jól kiszámítható módon befolyásolja a döntéseinket. A kognitív pszichológia központi céljává vált az efféle jelenségek feltárása, mára több száz kognitív részrehajlást sikerült azonosítani. Szisztematikus módon befolyásolhatják, elferdíthetik döntéseinket olyan tényezők, mint az egyes lehetőségek sorrendje, az információk aktuális rendelkezésre állása, azaz az újabban hallott tényezők előtérbe állítása, az alaphelyzethez való ragaszkodás, az előzetes feltevéseink megerősítésére való hajlam, stb. A döntési opciók száma maga is kihatással van a döntéseinkre, ha túl sok lehetőség közül kell választanunk, gyakran nem gondoljuk át az összes tényezőt, illetve utólag elégedetlenebbek leszünk a döntéseinkkel. Affektív, érzésekkel és érzelmekkel kapcsolatos ítéleteink is félrevezetnek minket, például jövőbeli helyzetek olyan megítélésében, amikor azt kellene előre jeleznünk, hogy egy elképzelt szituációban hogyan éreznénk magunkat. Ugyanez a probléma múltbeli helyzetek felidézésében, valamint más emberek érzéseinek a megítélésében is megjelenik. Sokat kutatták az ún. rettegéskezelés elmélet keretében az olyan helyzeteket, amikor a halál gondolata befolyásolja az ítéleteinket, döntéseinket.
