OCR
52 / NEMESLÁSZLÓ mint nemlét értelmezésére irányuló filozófiai és vallási diskurzusokra is. A felmerülő szempontok nem is választhatók élesen el egymástól. Amit azonban érdemes tudatosítani, hogy a három szempont közötti figyelemmegoszlás kedvezőtlenül alakíthatja a halálról, az élet végéről kialakított felfogásunkat. Ha például elsősorban a haldoklás folyamatára összpontosítunk, akkor a háttérbe szorulhat a halál, mint a nemlétezés rejtélye, ahogy fordítva is, azaz a halál filozófiai és vallási tanulmányozása a háttérbe szoríthatja a haldoklók gondozásának gyakorlatát. Az egyes területek eltérő módon kötődnek bizonyos diszciplínákhoz és társadalmi hagyományokhoz, gyakorlatokhoz és intézményekhez, mint másokhoz. Így a haldoklás témaköre, különösen a haldokló emberek gondozása, leginkább az orvoslás és a pszichológia speciális területeihez kapcsolódik, míg a meghalás kérdései az orvosláshoz, a bioetikához és a joghoz, miközben a halál, mint halottnak levés rejtélye hagyományosan a filozófia és a vallások kompetenciájába tartozik. Amikor a halál tabusításáról beszélünk, ezeket a hangsülyeltolödásokatis figyelembe kell vennünk. Lehet, hogy többet és nyíltabban beszélünk a halálról, de gyakran ez abból adódik, hogy megváltoztattuk a halál elsődleges jelentését, a halottnak levés helyett inkább beszélünk a haldoklás kérdéseiről, ami bizonyos értelemben biztonságosabb terep, mivel empirikusan vizsgálható, kérdőívekkel és egyéb tudományos módszerekkel feltárható, a haldoklók gondozásának intézményes és intézményen kívüli állapota fejleszthető. A feltevés az, hogy azért beszéljünk róla minél többet és minél nyíltabban, hogy ezt a pozitív változást elérjük. Más a helyzet a halállal, mint olyannal, a megváltoztathatatlan és felfoghatatlan rejtéllyel. Ez a kérdés nem kutatható a tudományok eszközeivel: bármilyen módszert is alkalmazunk, nem jutunk közelebb annak megértéséhez, hogy milyen lehet halottnak lenni, azaz nem létezni. A tabu kifejezés elterjedése jórészt Sigmund Freudnak köszönhető, akinek Totem és tabu című könyve 1913-ban jelent meg. Freud amellett, hogy híres pszichiáter, a pszichoanalízis elméletének és terápiás gyakorlatának kidolgozója volt, nagyon érdekelték az antropológiai tanulmányok és a vallási hagyományok. Ráadásul a különböző érdeklődési körei nem különültek el, ezeket megpróbálta ösz