Oldal 49 [49]
OCR
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések. 1 47 Nagy jelentősége van a hospice-palliatív gondozásnak, a beteg megfelelő fájdalomcsillapításának és szeretetteljes ellátásának (erről az V. részben lesz szó). Bitó László bevezetésre ajánlja az elengedést elősegítő , utolsó vacsora" euteliás rítusát: ekkor a haldokló (ha lehetőség van rá, illetve ha igényli a beteg) maga köré gyűjti a szeretteit egy búcsúszertartás keretében (Bitó 2005). Vannak olyan terápiák, amelyek hozzásegítik a beteget, hogy élete utolsó időszakában értelmet találjon. Ilyen a Viktor E. Frankl által kidolgozott logoterápia végstádiumú betegek esetében való alkalmazása (Frankl 1997). Ennek egyik fő célja a páciens beállítódásának megváltoztatása, hogy úgy szemlélje az életét, mint amelyet értelmesen kell élnie: erre haldoklóként is lehetősége van. Élményértékeket (művészeti élmények, társas élmények »befogadasa”), de akar alkotoi értékeket is realizálhat a haldokló (pl. visszaemlékezések írása), és ha már egyikre sem képes, a betegségéhez való viszonyulással is értékeket valósíthat meg (türelem, bátorság stb.). Szintén az értelmetlenség-érzés ellen jelenthet segítséget a H. M. Chochinov által kifejlesztett méltóságterápia (Chochinov 2014). Chochinov az ún. méltóságmodellben a haldoklók méltóságérzetének növeléséhez hozzájáruló tényezőket írja le. A modell három fő eleme: a betegséggel kapcsolatos aggodalmak csökkentése (a fizikai, pszichológiai distressz és a halálfélelem csökkentése, a beteg támogatása függetlenségének lehető legnagyobb szintű megőrzésében); a méltóság megőrzésének repertoárja (az én folytonossága, szerepmegőrzés, büszkeség fenntartása, remény, autonómia/kontroll megőrzése, generativitás, elfogadás segítése, küzdőszellem növelése, spiritualitás, a normalitás fenntartása); társas tényezők (a privátszféra megőrzése, a társas támogatás, a gondozás megfelelő hangvétele, a hozzátartozókkal kapcsolatos aggodalmak csökkentése). Ezek irányadóak lehetnek a végstádiumú betegek ellátása során. A méltóságterápia a generativitáshoz kapcsolódik elsősorban. A beteg a terapeutával folytatott beszélgetésben - amelyről hangfelvétel készül - visszaidézheti élete legjelentősebb emlékeit, mindazt, ami büszkeséggel tölti el, de beláthatja a hibáit, kudarcait is, megbocsáthat és megbocsátást kérhet, illetve üzenhet az ittmaradottaknak, megfogalmazhatja élete tanulságait. A hangfelvétel alapján ún. generativitási dokumentum készül, amelyet megkapnak a beteg hozzátartozói.
