Oldal 47 [47]
OCR
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések. 1 45 főszabályként akkor elfogadható, ha a bíróság, vagy más állami szerv úgy dönt, hogy a beteg akaratnyilvánításra képes állapotban lemondana az életfenntartó vagy életmentő kezelésről. Ilyenkor a legjobb az lenne, ha nem csak a jogi értelemben vett legközelebbi hozzátartozó kérése alapján döntene a hatóság, hanem több hozzátartozó, barát meghallgatásával meggyőződne arról, hogy a beteg az értékrendje alapján nagy valószínűséggel ezt a döntést hozná. Ekkor a beteg feltételezett akarata alapján születik meg a döntés, így autonómiájára - a lehetőségekhez képest - tekintettel vannak. Az állam beavatkozása ebben az esetben nem mellőzhető, garanciális jellegű. Célszerű lenne továbbá nem csak egy hozzátartozót feljogosítani a nyilatkozatra, a jogszabály több hozzátartozó egybehangzó nyilatkozatát is elvárhatná, de a végső döntést mindenképpen bíróságnak (vagy más erre felruházott állami szervnek) kell meghoznia. Csecsemóőknél és a megfelelő belátási képességgel nem bíró kisgyermekeknél a döntés terhét a törvényes képviselő viseli. A nem önkéntes halálba segítés, akár akaratnyilvánításra képtelen felnőttről, akár gyermekről van szó, elfogadhatatlan az emberi méltóság tiszteletének a fentiekben röviden kifejtett elve alapján, hiszen egy ember életének befejezéséről való döntés, még akkor is, ha ez a szenvedés megszüntetése érdekében történik, olyan súlyú döntés, amelyet egy másik ember nem hozhat meg. Létezik olyan felfogás, amely szerint például egy súlyosan fogyatékos, nagy szenvedéseket átélő újszülött életét indokolt elvenni, mert erkölcsileg elfogadhatatlan hagyni a szenvedést ilyen esetben (a kezelés, táplálás stb. leállításával ugyan előbb bekövetkezne a halál, de a végpontig fokozódna a szenvedés, tehát ez sem megoldás). Kérdés ugyanakkor, hogy ilyenkor valóban tiszteljük-e az életet? Ha azt állítjuk, hogy ez az életszentség-elv egy elfogadható értelmezése (, a gyermek életének tisztelete az követeli, hogy ne hagyjam szenvedni"), ennek érvényesítése mindenképpen sérti a beteg szabadságának tiszteletét. Más elméleti alapon ugyanakkor lehet érvelni a nem önkéntes halálba segítés mellett, akkor, ha a szenvedés megszüntetését fontosabbnak tartjuk, mint az autonómia tiszteletét. Létezik ezt követő gyakorlat is, lásd az egy évnél fiatalabb gyermekek eutanáziáját lehetővé tévő Groningen Protokollt Hollandiában.
