Seite 44 [44]
OCR
42 / BARCSITAMÁS 4. AZ ÉLETVÉGI KÉRDÉSEK SZABÁLYOZÁSI DILEMMÁIRÓL Kérdés, hogy milyen mértékben avatkozhat be az állam az életvégi döntésekbe? Most ennek járunk utána - az emberi méltóság tiszteletének morális elve szempontjából vizsgálva a szabályozási dilemmákat. Nézzük először a beteg döntésén alapuló beavatkozásokat. Az életfenntartó és életmentő kezelések visszautasítása egyértelműen elfogadható az emberi méltóság tiszteletének elve alapján. Mivel nincs morális konszenzus az életfenntartó és életmentő kezelések visszautasításának elfogadhatatlanságáról (sőt, a legtöbb etikai álláspont ezt elfogadja), ezért az állam a , semlegesség" elve alapján a betegtől nem tagadhatja meg ezt a lehetőséget. Ez a döntés a beteg a szabadságából - az ún. negatív szabadságából - kôvetkezik.! Az orvos ugyanakkor olyan kezeléseket mellőz, amelyek alkalmazása egyébként kötelessége lenne, ezért ez csak bizonyos szabályok betartásával mehet végbe (a visszautasító nyilatkozat formai követelményeit, elbírálásának módját jogszabályban kell tisztázni), de fontos elvárás, hogy ezek a szabályok ne nehezítsék meg - például bonyolult eljárási rend megkövetelésével - a beteg akaratának érvényesülését. Rendkívüli jelentőségű ebben az esetben a beteg teljes körű, egyéniesített tájékoztatása: állapotának orvosi megítéléséről, illetve a jogi lehetőségekről egyaránt tájékoztatni kell a beteget. A beteg döntésén alapuló halálba segítéssel, tehát az eutanáziával kapcsolatban az államnak szintén a , semlegesség? álláspontját kellene elfoglalnia, hiszen olyan etikai kérdésről van szó, amelyben nem alakítható ki konszenzus, azonban ebben az esetben nem olyan egyszerű a helyzet. Ennek megvilágítása céljából utalok Kis János filozófusnak az erkölcsi terheket vizsgáló elméletére, amelyet az abortusz-probléma kapcsán fejtett ki. Abban egyetérthetünk - írja Kis János -, hogy akinek a meggyőződése szerint a magzat személy, annak erkölcsi teher egy olyan társadalomban élni, ahol az abortusz meg! A negatív szabadság fogalmát a külső (fizikai, morális, jogi) korlátozás hiánya értelmében használjuk (mi az, amit az egyén megtehetne), a pozitív szabadság pedig arra utal, hogy mi az, amit az egyén a lehetőségeket figyelembe véve ténylegesen képes megtenni. Vö. Feinberg 1999, 26.
