OCR
III. Az emberi méltóság tisztelete és az életvegi döntések. 1 41 vos elfogadja ugyan a bíróság határozatát, azonban továbbra is kitart az elvei mellett: felajánlja Kennek, hogy nem szükséges elhagynia a kórházat, kérésére megszakítják a kezelést, így három nap múlva önkívületben lesz, és legkésőbb hat nap múlva halott. Ken elfogadja az ajánlatot, de érdekli, miért ajánlotta fel ezt a lehetőséget Dr. Emerson. Az orvos válasza: , Egyszerű! Hátha még meggondolja magát! (Az idézett részek: Clark 1980, 398-399, 414-415.) Alejandro Amenábar Belső tenger című 2004-es filmje Ramón Sampedro történetét dolgozza fel, egy spanyol férfiét, aki sikertelenül küzdött azért, hogy legyen lehetősége legálisan segítséget kérni élete befejezéséhez. Ramón - egy rosszul sikerült fejesugrás következményeként - több mint huszonnyolc évet élt le teljes kiszolgáltatottságban és úgy határozott, hogy bár szerető család veszi körül, nem akar tovább ilyen módon élni. Amikor Ramón arról beszél, hogy mivel élete nem emberhez méltó élet, ezért legalább meghalni szeretne méltósággal, az életminőség-elv szellemében értelmezi az élet szentségét. A film ezzel ellentétes felfogást is bemutat: Francisco atya szintén béna, mégis Isten ajándékának tekinti az életét, és ilyen állapotban is képes a hivatásának élni. A sikertelen pert követően Ramón a barátai segítségével lesz öngyilkos a filmben: elé teszik a ciánkálit tartalmazó pohár vizet, de a szívószálat már maga veszi be a szájába, aztán kiissza a pohár tartalmát. Rosa, Ramón barátnője először ellenzi az asszisztált öngyilkosságot, majd végül mégis segít. A valóságban Ramón öngyilkosságához csak a barátnője, Ramona Maneiro nyújtott segítséget, akit ezt követően őrizetbe vettek, de később bizonyítékok hiányában elengedtek. Spanyolországban 2021-ben legalizálták az orvos által asszisztált öngyilkosságot és az eutanáziát (a szabályozásról lásd: Velasco Sanz és munkatársai 2023). A film a szeretet kérdését is felveti: mikor szeretem jól az öngyilkosságáról átgondolt döntést hozó szenvedő embert? Ha megtagadom a kérését, és mindenáron életben akarom tartani, vagy akkor, ha elfogadom a döntését, és akár még segítséget is nyújtok annak végrehajtásához?