OCR
40 / BARCSITAMÁS Dr. Emerson: Én pedig pontosan ezért állítom, hogy meg van zavarodva. Dr. Scott: De azt csak nem állítja, hogy a halál vágya szükségképpen az elmebaj tünete? Valaki teljesen normális okokból is választhatja a halált. Dr. Emerson: Nem, Clare, egy orvos ezt a választást nem fogadhatja el: neki az életet kell szolgálnia? Ken a szakmai tudás és a döntése összefüggéséről vitatkozik a kirendelt pszichiáterrel: »Dr. Travers: Lehet, hogy az anatómiai tudása kiváló, de milyen a tudása neurológiából, vagy dermatológiából, endokrinológiából, urológiából, ésatöbbi? Ken: Pocsék, és amilyen mértékig ezeknek köze van az én esetemhez, hálás leszek az információért, hogy megfelelően tudjak dönteni. De a döntés joga az enyém. Ha egyszer eljönne szétnézni és vásárolni a műtermembe, és azt mondaná: s Azt a bronzot veszem megg, én pedig erre azt mondanám magának: yNézZe, maga nem ért a szobrászathoz. Annak a szobornak rosszak az arányai, akompozíciója unalmas, és különbenis, fából kellett volna csinálni. Azt a márványt veszi meg!x - akkor maga az hinné, dilis vagyok? Végül bírósági tárgyalásra kerül sor a betegszobaban, ahol Ken amellett érvel, hogy a beteg saját életével kapcsolatos autonóm döntését a társadalomnak tiszteletben kell tartania: , Ha úgy döntök, hogy élni fogok, fölháborító lenne, ha a társadalom megölne. De ha úgy döntök, hogy meghalok, ugyanolyan felháborító, ha a társadalom életben tart? A bíró az eljárás végén megállapítja, hogy Harrison elmebeli képességeinek teljes birtokában van, ezért szabadságában senki nem korlátozhatja: az autonómia tiszteletének elve győzelmet aratott az orvosi önkény felett. Valójában Dr. Emerson tisztességes, jó orvos, aki esküjével összeegyeztethetetlennek tartja azt az álláspontot, amely szerint vannak helyzetek, amikor a beteg érdekében állhat saját halála, tehát a Rachels által megfogalmazott egyik lehetséges konzisztens választ fogadja el az eutanázia-kérdésben. Ezen álláspontjának érvényesítésével azonban súlyosan sértette betege autonómiáját. A főor