Oldal 38 [38]
OCR
36 / BARCSI TAMÁS már létrehozott példányát megsemmisíteni borzalmas tettnek minősül (pl. az emberi élet): az ilyen értékeket nevezzük szentnek, sérthetetlennek. A szent azáltal válik értékké, hogy létrejött. De mitől tekintjük szentnek azt, ami szent? Egy dolog vagy olyan módon válik szentté, hogy a konvenció révén társul egy másik dologhoz, amelyet már szentként tisztelünk (pl. a nemzeti jelképek a hazához), vagy olyan módon, hogy saját egyszeri története teszi azzá. Ide tartozik és kiemelkedik ebből a kategóriából az emberi élet, mert kétfajta teremtés: a biológiai evolúció és a kulturális teremtés keresztútján található. Minden megkezdett életben benne van a természet műve, de benne van a szándékos emberi cselekvés is, és minél tovább tart az egyedfejlődés, annál nagyobb az utóbbi elem része benne. Az emberi egyedből, nem egyszerűen az lesz, amivé szervezete megérik, hanem az is, amivé a társadalmi környezete alakítja, illetve amivé ő maga teszi saját magát. Amikor az egyének élethez való jogáról beszélünk, vonja le a következtetést Dworkin, nem tehetünk különbséget emberek, emberi életek között. Az abortusz és az eutanázia kapcsán számos érvet és ellenérvet megfogalmaznak, és a legtöbb álláspont megfelel az élet szentsége tiszteletben tartása elvének, a vita azért alakul ki, mert az egyes nézetek megfogalmazói másképpen értelmezik az élet szentségét. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a természet (vagy Isten) hozzájárulása az élet szakrális jelentőségéhez meghatározó, a kultúráé és az emberi cselekvésé elhanyagolható (ezért elutasítják az abortuszt és az eutanáziát). Mások felfogása szerint a természet szerepe kisebb, a kultúráé és az emberi cselekvésé a főszerep (és bizonyos körülmények között megengedhetőnek tartják az abortuszt és az eutanáziát). Köztes álláspontok is elképzelhetők, amelyek e két szélsőséges nézet közötti kompromisszum alapján fogalmazódnak meg (Dworkin 1993, 69-87; Kis 1997, 245-260). 3. AZ EMBERI MELTOSAG TISZTELETENEK ELVE A modern, plurális társadalmakban vált alapvető jelentőségűvé a jó élet és a morál - a mindenki által követendő erkölcsi , minimum" — kérdéseinek elválasztása. Az újkori Nyugaton egyre kevésbé lehetett
