Oldal 36 [36]
OCR
34 / BARCSI TAMÁS amikor az orvos szándéka a beteg szenvedésének csillapítására irányul, és ez vezet előre látott, de nem kívánt módon a halál bekövetkezéséhez, de vannak, akik használják az indirekt eutanázia fogalmát (lásd pl. Élő-Zubek 2011, illetve könyvünk V. részében is előkerül még e fogalom). Szakértők megfogalmaztak olyan álláspontot is, mely szerint az orvosi technológia fejlettsége problémássá teszi az aktív és a paszszív eutanázia megkülönböztetését a gyakorlatban, így például a lélegeztetőgép kikapcsolásának (a kapcsoló elfordításának) értelmezéséről is vitát lehet folytatni. Még ha azt is mondjuk, hogy ebben az esetben logikusabb passzív eutanáziáról beszélni, mert egy életfenntartó kezelés megszüntetéséről van szó, a cselekmény büntetőjogi értelmezése szempontjából nem ez számít, hanem az, hogy büntetőjogilag tevékenységről vagy mulasztásról kell-e beszélnünk. Arról, hogy a respirátor kikapcsolását tevékenységként vagy mulasztásként értelmezzük-e, a büntetőjogászok között is vita van (lásd erről: Filó 2011). Vannak olyan gondolkodók, akik szerint erkölcsi szempontból nem tehetünk különbséget aktív és passzív eutanázia között, Rachels sokat idézett (és kritizált) elméletében úgy érvel, hogy azért nem tehető különbség, mert az eutanázia végrehajtójának szándéka és tettének következménye mindkét esetben ugyanaz: a beteg szenvedéseinek megszüntetése, illetve a halál bekövetkezése. Így vagy el kell fogadnunk az eutanázia mindkét végrehajtási módját, vagy el kell utasítanunk azokat attól függően, hogy miként vélekedünk: lehet-e olyan helyzet, amikor valakinek érdekében állhat a saját halála? (Az elméletről és kritikájáról lásd: Kovács 1999, 405-418.) A szakirodalomban találunk olyan nézetet is, amely szerint az orvos által asszisztált öngyilkosság is az eutanázia egyik változata (pl. Vadász 2011), de ez kisebbségi álláspont, a legtöbben ezt megkülönböztetik az eutanáziától. Nem részletezve tovább a terminológiai vitákat, ebben a részben eutanázián kizárólag a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember - kérésére végrehajtott - halálba segítését értjük (ekkor tehát a végrehajtó aktív cselekvése vezet a halál bekövetkezéséhez), mert arról a fent idézett bioetikusok között egyetértés van, hogy ezt eutanáziának kell neveznünk. Mivel minden további esetben már vita van, ezért a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember érde
